Ti is eljátsszátok, hogy ennyi a max képességetek a munkahelyeteken?
A hosszú évek során rájöttem valamire.
Nem jó kihajtani magamból a maximumot bármi is van, mert aztán alapból elvárják mindig.
Telhetetlenek. Ezért meghúztam egy határt és soha többet.
1 éve már hogy 90%-os sebességgel dolgozom és az eszemet is csak 90%-ban teszem bele.
Így óriási kényelemmel tudok dolgozni és szinte semmit nem hibázom.
Van más is rajtam kívül aki így cselekszik?
Történeteket, helyzeteket szívesen hallgatnák, hogy ti milyen manipulációval hozzátok magatokat könnyebb helyzetbe.
Mit csaltok, mit játszotok meg stb..
válasza:Én sajnos fordítva vagyok, erőn felül teljesítettem nagyon sokszor. Azóta napi elvárássá vált nálam is, mint ahogyan írtad, hogy lenni szokott...
Valószínű, neked van igazad.
válasza:1. hozzászólónak:
Tippem az, hogy ha nincs objektíven megállapítva a munkád mennyisége akkor hétről hétre szépen csökkents le kevesével annyira amennyit a legkényelmesebben el tudsz már végezni.
Ragaszkodj ehhez akkor is, ha nagyon sok van!
Inkább túlórázz, akkor legalább kifizetik jobb esetben + tudsz érvelni h főnök ne kelljen már ennyi sokat túlórázni nem lehet valahogy megoldani?
Gondoljatok csak bele!
Ha 8 órát dolgozol és összetöröd magad nem érvelhetsz a főnöknek, hogy figyelj már rengeteget dolgozok nem érkezek.
Neki annyi marad meg a fejében, hogy ugyan már csak 8 órát dolgozol és még hibázgatsz is (mert valójában túl hajtod magad csak ő ezt nem érzi át) akkor meg mit akarsz.
B verzió érvelhetsz h sokszor túlórázol ez neked sok.
A fejében mi lesz? Tényleg többet dolgozik, szépen megkért, hibázgatni nem szokott, (mert nem hajtja túl magát, halál kényelmesen dolgozik csak kicsit többet de legalább több pénzért) tehát jó munkás! Hallgassunk rá? :D
2x-esen jobb dolog 90%-osan dolgozni! Persze ha csak nem vagytok objektíven mennyiségben meghatározva.
Én ezekre akkor jöttem rá és valójában ott rontotta el a saját főnököm amikor a következőt mondta:
Mindenki a saját képességének megfelelően teljesítsen.
Na én azonnal elhitettem vele hogy csak 90%-ra vagyok képes és azóta is halálosan kényelmesen dolgozom legbelül, csak külsőleg szimulálom, hogy alig alig érkezek.
Hatalmas poén így munkába járni, hogy na a mai napot is megjátszom és átverek mindenkit. :D
A + túlórákért meg még + pénzt is kapok meg pici elismerést is. Ha tudná, hogy hogy átverem.
Ajánlanám mindenkinek aki most kezd valahol. :D
A kevés hibázásért még elő is léptethetik, nálam is megtörtént! :D
válasza:Ha anyagilag nem értékelik, fölösleges magad 100%-ban odatenni.
Nálunk aki gyors és szakmailag kiemelkedő, azt terhelik a végtelenségig, mégsem kap semmiféle elismerést.
válasza:90%??
Legdurvabb napon is max 50%.
válasza:Ugyan ezt csinálom, de néha még a 90% is sok.
Van 100%-on dolgozó kollégám, ő kb 2-3x annyit dolgozik mint a leglassabb.
Mindenki mondta neki,hogy vegyen vissza mert ezért van túlterhelve, de ő nem bír visszavenni, inkább panaszkodik és csinálja.
válasza:Én is így vagyok. Igyekszem lojális lenni a munkáltatóm fel, de a belemet nem dolgozom ki, és 120%-on sem teljesítek.
Én is beleestem abba a hibába, hogy igyekeztem minél többet, minél jobban csinálni, és megszokták. Nem volt vége a munkámnak, mert "akkor még ezt is még azt is még amazt is" megcsinálom, e a munka jött folyamatosan. (Ez a munka természetéből ered amúgy)
Aztán ami betette a kaput az az, hogy volt, hogy 7-re mentem 20-kor még bent voltam, összefutottam a főnökömmel, az meg nevetve kérdezte, h "mivan beköltöztem az irodába?". Meg az anyád.
Nem vagyok a panaszkodós típus, de többször jeleztem a főnöknek, hogy ez a melómennyiség már sok egy embernek, és nem megy így tovább. Akkor tettek olyan megjegyzéseket, hogy "bele kell férni a munkaidőbe" meg "aki nem fér bele, nem való ide" és hasonlók. Akkor döntöttem el (és meg is mondtam a főnöknek) hogy a munkaidpt innentől kénytelen elszek betartani, és a munkától függetlenül felállni 8 óra letelte után.
Ekkor döntöttem el, h nem kell nekem önfeláldozni, mert nemhogy meg nem köszönik, de még csak gondolati szinten sem ismerik el, hogy sokat és jól dolgozol. Azóta betartotta én is, hogy ami az én munkaidőmbej jön meló megcsinálom, de ami utána (amit már az ügyeletes kollégák csinálnak) azt nem feltétlen állok neki megcsinálni. Nekem letelt a munkaidőm.
Lehúztam negyed évet még így, aztán bementem, hogy azonnal változtassanak ezen, vagy felmondok.
Nagyjából ezzel egyidőben a megváltás akkor jött, amikor jött egy szervezeti belső ellenőrzés, és megállapították ők is (függetlenül tőlem) hogy ez a munkakör már 2 emberes lenne a munka volumene miatt. Rá pár hónappal felvettek egy srácot, akivel együtt dolgozunk azóta is, és a folyamatos növekedés miatt lassan a 3. ember kérdése lesz aktuális.
Amúgy én is úgy jártam, ahogyan te mondod: amikor kapkodtam, 120%-on próbáltam teljesíteni, elvesztettem a magabiztosságom, sokat hibáztam, nem néztem át a kész anyagot 1x sem, tele volt hibával. Amióta én is lementem 90%-ra, azóta nincs hiba, kézben és fejben tartom a folyamatokat, és ezzel a kolléga is így van. Ketten rendben uraljuk a saját területünket hibamentesen.
És ez egy olyan munkakör, ahol 1-1 hiba sokmillióba kerülhet könnyedén.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!