Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Munkahely, kollégák

A kérdés

Szerintetek való nekem egy munkahely ilyen személyiséggel?

Alapvetően határozott vagyok, persze amikor volt munkahelyem először meghúztam magam mindig, meg néha olyan közegben be vagyok tojva az elején. Eddigi munkahelyeimen nehezen ment a beilleszkedés, főleg az elején, mert: nem nyomultam, nem nyaltam a már rég ott dolgozók fenekét, aki nem szólt hozzám én sem szóltam hozzá, ha valaki nem köszönt, még próbálkoztam eleinte, de aztán már én sem köszöntem rá, nem tárgyaltam ki az életem senkinek, nem pletykálkodtam másokról. Szerintem kedves vagyok, és jó beszélgetőpartner, mert odafigyelek a másikra. Viszont a fenti tulajdonságaim miatt mindenhol nehezen illeszkedtem be, mindig csak kb. 3 hónap múlva kezdtek el úgy ahogy elfogadni, vagy legalábbis eltűrni a jelenlétemet. Mindig találtam embereket akikkel viszont jól elvoltam, de sokszor mégis azt éreztem, hogy gyomorgyörccsel megyek be reggelente olyanok közé, akik levegőnek néznek. Tényleg az volt a szerencsém, hogy mindig találtam 1-2 embert, aki viszont bírt engem, csak a többiekkel nem tudtam mit kezdeni, és ez eléggé kialakított bennem egy undort az egész munkahelyi közeg iránt. Munkakeresés előtt állok, és már most azon agyalok állandóan, hogy ha bekerülök valahova már megint hónapokig várhatok, hogy normálisan befogadjanak, és ne úgy nézzenek rám, mint valami ufóra. Kicsit nehéz ezt elfogadnom, mert én ennek teljesen az ellentéte vagyok. Bárhol dolgoztam eddig és jött egy új valaki, mindig azonnal szóba elegyedtem vele és kedves voltam hozzá, és ez nem azért volt, mert rászorultam, hanem alapból ilyen vagyok, illetve átérzem annak a helyzetét aki új emberként kerül be egy munkahelyre. Amikor még egyetemre jártam akkor is szinte bárkivel szóba elegyedtem meg elvoltam, aki kicsit is kedves volt és lehetett vele értelmesen beszélni. Szóval nem értem ezeket a munkahelyi viselkedéseket, de mindegy is. Végülis tudom, hogy sok ember ilyen leszrom a másikat stílust képvisel, de akkor is rossz ez, és zavaró. A helyzet az, hogy nem tudok változtatni magamon, próbáltam még az elején, volt olyan helyem ahol tepertem nagyon, de be kellett látnom, hogy fizikai fájdalmat okoz az erőltetett jópofizás, egyszerűen ellenkezik a természetemmel. Ha viszont valaki nem jópofizik, akkor meg különcnek könyvelik el. Szerintetek így van esélyem, hogy valaha bárhol elfogadnak és nem gyomorgörccsel kell bejárnom? Gondolkodtam már azon is, hogy vállalkoznom kéne, ott a magam ura lennék és megkímélném magam a munkahelyi környezettől, ami engem lelkileg nagyon lefáraszt. Mi a véleményetek?


L



  máj. 2. 16:55  Privát üzenet  

A válaszok
A kérdező kommentje:

"Aki nem szólt hozzám, én sem szóltam hozzá..." Ezt picit félreérthetően írtam, szóval aki látványosan nem vett róla tudomást, ahhoz nem szóltam, inkább visszahúzódtam olyankor.

# 1/7Időpont máj. 2. 16:57 Privát üzenet
Én nem igazán értem a problémát, pedig pontosan ugyanolyan típus vagyok, mint te. Nem szeretem a jópofizást, a pletykálástól rosszul vagyok, nem nyalok semerre, baromira nem érdekelnek azok a témák, amikről általában körülöttem csacsognak.. Nem kell ilyen emberek közé beilleszkedni, csak annyi kell, hogy tudjatok együtt dolgozni. Nézzenek ufónak nyugodtan, ez nem az én problémám, ettől még nem veszítek a saját értékemből. Így is simán megvan az esély arra, hogy találsz magadhoz hasonló 1-2 személyt, akivel jól kijöttök (velem is ez történt, minden munkahylen volt legalább egy olyan ember, akivel ketten lógtunk ki a sorból, egymással pedig jól kijöttünk) de ha nem, szerintem az se tragédia, elvégre elvileg dolgozni jár be az ember, nem barátkozni.. Semmiképp se erőszakold meg a személyiséged amiatt, hogy egy rakás felszíves ember befogadjon, akiket még csak nem is kedvelsz, teljesen abszurd.

A válaszíró 84%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/7Időpont máj. 2. 17:04 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

köszi a válaszod! Sajna engem ez zavar meg görcsölök rajta, ha ilyenek közé kell mennem. Nem bírom az ilyen környezetet. Valószínű nem vagyok elég erős ehhez.

# 3/7Időpont máj. 2. 17:10 Privát üzenet
Arra nem gondoltál még, hogy külföldön dolgozz? Részben én is ilyen okok miatt jöttem ki, a kint töltött eddigi 11 év alatt még sehol nem tapasztaltam ezeket a dolgokat, mivelhogy más a mentalitás.

A válaszíró 75%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/7Időpont máj. 2. 17:12 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Nem igazán gondoltam rá, nem szeretném itt hagyni a családom, de igen, hallottam, hogy külföldön teljesen más a mentalitás és nem jellemző ez, amit leírtam, rokonom külföldön dolgozik, ő mesélt róla.

# 5/7Időpont máj. 2. 17:16 Privát üzenet

Egy munkahely annak való, akinek pénzre van szüksége.


Ebből kiindulva, ha Te Neked pénzre van szükséged, mert a havi kereset nélkül nem tudnád magad eltartani (ergo nem az a szitu, hogy a szüleiddel élsz vagy a pároddal, akinek a fizujából minden ki van fizetve (rezsi+kaja+stb)) akkor való neked egy munkahely.


A munkakeresés során azt kell figyelembe venni, hogy mi az a munka, amit szívesen végzel, nem túl monoton, de nem is roppansz tőle össze. A kollégák és a közted levő viszony mellékes.


Én pont úgy ülök az irodában, hogy portugálokkal vagyok körbevéve, akik mindig egymással beszélgetnek, portugálul, engem ritkán vonnak be; nem azért, mert utálnak, csak kényelmesebb nekik a portugál és jó érzés, hogy egy idegen országban ott vannak egymásnak. ha pl és kimennék Liszabonba szerintem ugyanígy tennék, ha lenne egy csapat magyar az irodában. :D


Akik magyarok vannak azok meg a portugálok mögött ülnek, szóval velük se nagyon tudok beszélgetni, mert nem vagyok a közelükben.


Ebből kiindulva ritkán van az, hogy odaszólok valakinek "Na gyere, szívjunk el egy cigit" vagy, hogy belefolyok egy csevelyükbe vagy történt valami és hirtelen megosztanám valakivel.


Nekem az segít ilyenkor, hogy írom a könyvemet és úgy valahogy csillapítom magamban a vágyat a társalgásra, mert abban kiadok mindent magamból. Persze akkor csinálom ezt, ha pangás van. Illetve Youtube videókat szoktam még nézni, ha nincs munka.


Amit figyelembe veszek az nem az, hogy be tudok e illeszkedni a csapatba meg, hogy milyen a személyiségem, inkább az, hogy a műszak, amiben vagyok az jó e állandóra illetve, hogy a munkamennyiséget bírom e, a szakmai tudásom meg van e hozzá, stb.



A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/7Időpont máj. 2. 17:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Wondernails nevű felhasználó válasza:

Leírtad a választ vállalkozó woman....sok sikert :)

A válaszíró 58%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/7Időpont máj. 4. 15:55 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Akik mekiben dolgoznak diákként, ti önéletrajzzal jelentkeztetek? Milyen adatokat adtatok meg?
Aki hirtelen haragból/fellendülésből hagyta ott a munkahelyét, megbánta?
Ti próbáltatok már ezt az otthoni távmunkát? Kinek mi jött be? 17/L
Miért nincs semmilyen lehetőség? 22/F
Barátom kollégája miért bízik meg jobban bennem vagy miért mond el nekem olyan dolgokat amik nem rám tartoznának?
Milyen személyiséggel/jellemmel bír az említett személy?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Munkahely, kollégák rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!