Mit tegyek, ha állandóan fitogtatja a tudását meg a hozzáértését az osztálytársam, akit alapjáraton nagyon kedvelek?

Van egy lány osztálytársam, aki focizik és futsalozik. A Dél-Nyugati bajnokságokat rendre az ő csapata nyeri és ők az elsők. Voltak már országos bajnokságon is, ott a 8. helyet érték el a 60 valahány foci csapatból. Voltak már Montesilvanoban is, ott egyszer 2. Másodjára 3. helyezettek lettek. Ez az osztálytársam a legjobb a csapatban, vagy gólkirály, vagy legjobb játékos, de mindig kap valamilyen kitüntetést. Most gyerekként a felnőtt NB1-es bajnokságban kapott lehetőséget, és ott is megállta a helyét. Tud dekázni, freestyle-ozni. Én olyan fél éve kezdtem el dekázni tanulni. 83 a rekordom. Még nagyon kezdő vagyok, mert amíg nem tapasztalom ki a labdát, addig csak 6-7-et tudok dekázni vele. Miután megszoktam a labdát meg a cipőt is, már megy olyan 30-40, amikor meg már jól begyakoroltam, addig megy 50-60-70.

Így volt ez tegnap is. Felvettem a labdát, dekáztam vele 8-at. Erre odajött az a qrva gaci osztálytársam, és dekázott 123-at. Az én lejáratásom volt a célja. Mrg ott csinált világköröket meg minden. Miért kell mindig odappfátlankodnia és megaláznia a másikat?

Gondolkodtam azon, hogy elmegyek futsalozni, mivel van kedvem hozzá, szeretem is, pörgős és fitten tart. De mivel ő is ott van annál a csapatnál, így nem tudnék érvényesülni, mert amikor nem a nagyokkal vannak futsal meccsei, akkor jön hozzánk.