Hogyan tudnék/tudnánk segíteni?

Elit gimnáziumba járok, szuper osztályom van, mindenkinek sikerült barátokat találnia az eltelt egy közös tanév alatt, szinte mindenkivel baráti kapcsolatot ápolok. Egyetlen egy lány van, akivel nem igazán beszéltem az órákon kívül, míg suliba jártunk. Tudni kell róla, hogy nagyon zárkózott, csendes, mosolygós, szép lány, az osztályban a legjobb tanuló és 2-3 barátja van össz-vissz (persze ezzel nincs semmi baj). Aztán a karantén közelebb hozott minket egymáshoz, ráírtam, érdeklődtem, hogy nem viseli e meg a bezártság (+meg is akartam kicsit ismerni) és elkezdtünk random dolgokról beszélni. Rájöttem, hogy nagyon aranyos, kedves, humoros, jófej csaj,szöges ellentéte annak, amilyennek hittem. Ettől kezdve szinte minden nap beszéltünk és nyár végére barátnők lettünk. Kétszer össze is futottunk és kölcsönös bizalom alakult ki köztünk. Abszolút megnyíltunk egymásnak, és elmesélte nekem, hogy általánosban rengeteget bántották mind fizikailag, mind mentálisan és még nem igazán sikerült túltenni magát a dolgokon. Ráadásul a szüleivel sem túl jó a kacsolata, a munkamániás apukájával él, aki egyáltalán nem foglalkozik vele. Amikor ezeket a dolgokat elmondta, látszott rajta, hogy nagyon fáj neki, alig bírta visszatartani a sírást. Lényegében a volt osztálytársai miatt nincs önbizalma, kicsit depressziós és ahogyan észrevetettem hangulat ingadozásai is vannak. Ráadásul a tesi öltözőben felfigyeltem rá még januárban, hogy tiszta heg a hasa, gondolom vagdossa is magát.Pedig annyira egy aranyos, jóindulatú, finom lelkű lány. Elképesztően sajnálom és segíteni szeretnék neki. Gondolkoztam azon, hogy elbeszélgetek majd az osztályfőnökkel, hogy segítségre van szüksége. Szerintetek jó ötlet? Én úgy vettem észre, hogy a lány örömmel venné, ha segítséget kapna. Az osztályfőnök mit tehetne az érdekében? Ha mégsem vonnám bele, akkor én mit tudok tenni? Azt érzem, én már kevés vagyok ehhez, és nagyobb a baj, mint amilyennek látszik...