Szülők, a gyerekeitek jegyeit hogyan követitek és hogy reagáljátok le? Diákok, nektek a szüleitek hogyan követik a szüleitek a jegyeitek és hogyan reagálják le (a régi emlékek is érdekelnek, amikor csak ellenőrző meg sima napló volt) ?

Volt diák szerepében jelentkezek.

Ami a filmekben meg sorozatokban van, az felejtős. Nem látom életképesnek, hogy pl egy gimnazista szülői engedély nélkül elkóricáljon hajnalig úgy, hogy a szülő vagy békésen alszik vagy azt se tudjuk, létezik e vagy, hogy a szülőt minden félévben megdöbbentsen a gyereke bizonyítványa.

Azért az én szüleim mindig tudták, hogy kb hányasra állok és az engedélyük nélkül kb el se mehettem volna sehova se.

Mindjárt folyt köv.

Nekem semmi nem maradt meg egy emléket leszàmitva.

Elsö egyes(amiert elég dühös voltam, talan jogtalan is volt, de àtàlltam a lesz.rom gondolkodàsra hogy nem idegesitem rajta magam)szoval anya eszrevette hogy egyest kaptam, es kérdezett rola meglepettem, en meg dacolva annyit reagàltam rà, hogy 1-5 ig osztogatjàk a szàmokat, tehàt ertelemszerüen ilyet is adnak, azert kaptam. Mindezt enyhén affektàlva.

Vàrtam a vihart is, vagy verést.

Es mai nap is melegséggel tölt el, hogy anya nem csapott patàliàt. Tudomàsul vette és ennyi.

(Ö mindig szemelyesen egyeztetett mindenröl a tanarral, nem rànk terhelte)

Felnöve ugy làtom, a szülöi bizalom es hit a gyerekben, többet èr mint a büntetés. Azaz nekem többet ér/sokat jelent ma ez, hogy higgadt maradt, mint az jelentene, ha bàntott volna érte.

1. Vagyok

Nekem rengetegféle volt.

Elsőben azt se tudtam mi van. Akkor volt egy nagy noteszünk, ami az ellenőrző volt, azt megnézte anyám és vagy megdicsért vagy megszidott, sosem tudtam, mit vált majd ki belőle :D

Másodikban se igen tudtam megállapítani a munkámat egyedül, hogy jó e, de akkor már értettem az értékelést (pl ha hazaviszek egy egyest, anya mérges lesz). :D Volt, hogy külalakot osztályozta a tanárnő és egyest adott rá, pedig igyekeztem gyöngy betűkkel írni. :D

Negyedikig, ha kaptam jegyet, ment az ellenőrzőbe, vittem aláíratni, ha a dogát kellett aláiratnom, azt is vittem és tartott ő is ilyen "az ellenőrzőt kérem" estéket. Négyeseket nagyon szájat húzva írta alá, de volt, hogy megszidott érte. Pl egyszer a Himnuszt mondtam fel és egy gyerek súgott nekem, pedig nem is volt szükségem a súgásra, mert megtanultam a Himnuszt és megzavart, hogy súgja :D , ezért kaptam négyest (eredetileg hármas lett volna, de a végére összeszedtem magam). :D Anyukám egész hazaúton szidott engem. :D

Félévente a bizinél mindig elmondta, hogy nem tetszik neki (negyedikig 4,5 volt az átlagom). :D

Egyszer felkerültem a "dicsőség listára" és anyám annyit reagált, hogy lehetnék feljebb is a listán, mert a 4,5 az semmi.

De ez nem a "jaj de gonosz a szülő" kategória, minden szülő hasonló volt. Egyik anyuka a tanteremben többször is jól elverte a fiát, ha a gyerek feketekorongot kapott vagy négyest vagy rosszabb jegyet. Még mindig ott van a szemem előtt, ahogy üti és üti és üti a gyereket és mi rémülten nézzük a terem szélébe húzódva, a gyerek meg sír és odamegy az ofő, hogy szóljon az anyukának, hogy most már eleget kapott a gyerek, mire az anyuka visszaordít, hogy nem kapott eleget a gyerek. Aztán egyszerre leáll és azt mondja a gyereknek, hogy otthon kapsz még. Egyes szülők így reagálták le, mások meg kiabálással. Én szerencsére kiabálással megúsztam. Sok gyerekkel leültek a szülők és hiába volt fáradt a gyerek, addig csinálták, amíg tökéletes nem lett a munkájuk. A gyerek akkor utálta őket, de a kitűnő vagy jeles bizonyítványnál már el is múlt minden rossz érzésük. :)

Felső tagozatot külföldön csináltam. Az első 1-2 évben nem nézték a jegyeimet, én se szóltam általában, ha épp jegyet kaptam, csak a bizonyítványt mutattam meg, illetve ő bejárt a tanárhoz, aki elmondta, hogy rendben vagyok. Az elején azért próbálkozott belekötni, hogy a a négyest se érem el, de, mivel látta, hogy egy kettesért kitanulom a belem, inkább nem törődött ezzel.

Én egyszer a magyar suliban kaptam egy beszólást a titkárnénitől, hogy a közepes bizonyítványom eléggé ciki és látszik, hogy nem szeretek tanulni, akkor éreztem magam dühösnek, főleg, mert 3 órákat aludtam este, annyit tanultam.

Nyolcadikban már azért mondogattam, hogy hányast kaptam, mert már jól ment a nyelv, megszoktam ott, ezért szépek is voltak a jegyeim. Annyi volt az elvárás, hogy ne bukjak meg, de kettestől az ötös értékig mindennek örült. :)

A gimit itthon csináltam, nyelvi tagozat, 5 osztályos. A 0. Pofonegyszerű volt az elején, mindenből kaptam az ötösöket, ezért ez lett az elvárás és jött, hogy a négyesért kiabált velem az anyukám, a hármassal haza se mertem menni. Minden nap, ha jegyet kaptam, elmondtam neki, volt, hogy megnézte az ellenőrzőmet.

Két felöl támadtak, az anyukám azért, mert, hogy miért négyes, a tanárok meg azért, mert egy hisztis ..csa vagyok, hogy nem örülök a négyesnek.

Érettségiig minden nap elmondtam, hogy milyen jegyet kaptam, ha kellett, bent a tanár fogadóórájára. Érettségiig rengeteget rontottam, 4,6-ból 4,0 körül voltam, mert már nem tudtam azt a teljesítményt nyújtani, egy idő után anyám inmunissá vált a négyesekre. :D

Gimiben amúgy 5 év alatt mindenki rontott. Egy lány 9.ben lebacást kapott otthon, mert egy négyese volt, a többi ötös és, hogy miért nem lett kitűnő a bizije, végzős korunkban meg hármasai, négyesei voltak.

Ahogy telt az idő egye ritkábban érdeklődtek a jegyek és a tanulnivaló felől. Általánosban és 9-10 osztályban még napi szinten kérdezte anya, 12-ben már csak pár hetente kérdezett rá, hogy hogy állok a jegyekkel és az volt már csak a kérdés, hogy miből hanyasra állok.

Az egyetemen pedig már mindig csak azt kérdezték, hogy hány vizsgám van hátra, vagy ha tudták, hogy konkrétan vizsgázni voltam, akkor hogy hogy sikerült. De igazából a szakok és specializációk nevét se tudták megjegyezni, nemhogy a jegyeimet.

Nekem is csak általánosban nézték, haza kellett vinnem aláíratni. De akkor se volt semmi gond, emlékszem, az első négyesemnél sírtam, ők meg csak nevettek, hogy ne is foglalkozzak vele. Gimiben én szóltam a jegyeimről, akkor se volt kiabálás, látták, hogy nem örülök a rossz jegyeknek, ha mondjuk egyest kaptam matekból, akkor azt mondták, hogy úgyis kijavítod!

Az év végi és félévi bizimet viszont alaposan átnézték és átbeszéltük.

Egyetemen is én mesélek, ha lesz vizsgám, vagy zhm, olyankor drukkolnak nekem, és azért kérdezik a végén a jegyet, hogy jól drukkoltak-e. :D

Egyedül a csúszást néznék rossz szemmel, de az még nem fenyeget.