Tanárnak nem illett volna utolsó óráján elköszönni a diákoktól ha egyszer felmondott?

Én egy érdekes könyvet olvasok, szóval nem hinném, hogy személy szerint megsértődtem volna, ha a tanár nem búcsúzik el, mert én mindig elvoltam ebben a kis világomban, néha könyvekkel néha könyvek nélkül.

De még mindig tartom magam a Facebook-os kommentemhez.

Tudom, hogy ez csak Balu újabb agyszüleménye, de azért válaszolok:

Nálunk is volt anno egy ilyen tanár. Nagyon közeli kapcsolatban volt az osztállyal, rengeteg tanuló nagyon kedvelte őt, elvileg fordítva is így volt. Bár nem az osztályfőnökünk volt, de csomó programot szervezett az osztállyal az óra keretein belül, meg sokszor nem az órai anyaghoz tartozó dolgokról is beszélgetett velünk. Aztán egyik ősszel bejelentették, hogy már máshol tanít. Ennek már vagy jó tíz éve, de bennem a mai napig megmaradt, hogy bár engem nem ütött annyira szíven a dolog, de azért elég gáz dolog egyetlen szó nélkül lelépni. Még facebook csoportunk is volt, oda azért írhatott volna 1-2 mondatot, ha már ilyen jóban volt az osztállyal.

„Balu most már nem rendszergazda, hanem diák a kitalált alapítványi iskolájában. :DD”

Tanárként hetente legalább háromszor felmond – elképesztő, hogy nem unja kiírogatni ennyiszer a kitalált dolgait.