Hogyan tegyem túl magam az egykori iskolai bántalmazáson és kiközösítésen?

Sziasztok. Idén vagyok végzős és rájöttem, hogy nem tudok továbblépni a gimi elején történt dolgokon. A 9. osztály ugyanis bántalmazással és kiközösítéssel telt számomra.

Már az elején nem fogadtak be, nem is nagyon akartak megismerni, pedig én próbálkoztam jóban lenni a többséggel. Különcnek láttak, mert máshonnan jöttem, kerültek.( Nagyon fájt ez nekem, mert általánosban sem voltak barátaim, ott is bántalmaztak állandóan, gimiben mindenképpen igazi barátokra és jó osztályra vágytam.) Később kipécéztek a menőgyerekek, mert jól tanultam, gúnyoltak, kiröhögtek, érzelmileg zsaroltak, ha nem adtam nekik oda a házit, pletykákat terjesztettek. A hangadók kb. 5-en voltak, de a legrosszabb az volt, hogy az egész osztály asszisztált ehhez passzívan, ugyanúgy kiröhögtek. Én végig úgy tettem, mintha nem fájna, de belül teljesen kikészültem, szorongásos zavarom lett. Próbáltam elviccelni, félvállról venni, de nem ment.

10.-ben el akartam menni, de nem sikerült, maradtam. Kénytelen voltam barátkozni. Szerencsére az évek során jobb lett a helyzet, bár nem beszélhetek szoros kapcsolatokról, de a későbbiekben alábbhagytak a kiközösítéssel.

Ami el kezdett zavarni az az, hogy szerintem azok az oszttársak, akikkel később jóban lettem sem nagyon vették észre, hogy mennyire rosszul éreztemem magam, nem értem, miért nem segítettek anno. Amikor szóba jöttek az első év emlékei, mindenki állította, hogy nálunk nem volt bullying, jó osztály voltunk, engem pedig egy kicsit stréber, de alapvetően jófej, vidám lánynak írtak le, aki mindenkivel jóban volt. Nagyon ledöbbentem, hogy ők így látták a "kálváriámat". Valahogy úgy érzem, emiatt a kettősség miatt meghasonlottam. Sohasem mondtam senkinek, hogy én ezt nem így éltem meg, és nem akarok úgy elballagni, hogy ez bennem marad. Hogyan tudnám elmondani nekik vagy egyáltalán el kéne mondanom ezeket? Tudom, hogy a nagymenő gyerekek nem fognak bocsánatot kérni és elismerni a hibáikat, de azzal a pár emberrel, akivel jóban lettem, szívesen beszélnék, ők hogy látták a helyzetet. Aki élt át hasonlót,tudna tanácsot adni, hogyan lépjek túl a régi sérelmeken? 18/L