Szerintetek fel kellene keresnem egy szakembert, pszichológust ebben az esetben?

Előre sajnálom ha nagyon hosszú lesz, csak próbálok mindent elmagyarázni.

18 éves, érettségi előtt álló lány vagyok, viszont az utóbbi időben nem érzem magam a legjobban lelkileg. Az utóbbi idő alatt egy hónapot értek, ami alatt nagyon rosszul vagyok, de úgy gondolom hogy ez már tart egy ilyen három hónapja is. Megpróbálom leírni a gondolataimat, de elég nehéz így összeszedni őket jelenleg. Nem a tanulással és az érettségivel van baj, mert ezekkel sosem volt. Mindig jó tanuló voltam, szerettem tanulni, voltak olyan dolgok amik érdekeltek és mindig ilyen 5, rosszabb esetben 4-es voltam mindenből. Most viszont már egy ideje nagyon sok problémám van a tanulással.(és nem csak azzal) Mindenben bizonytalan vagyok..de tényleg szinte mindenben.Bejelöltem a felvételinél 2 olyan szakot amit szeretnék tanulni. Az első az, ami szinte gyermekkorom óta érdekel,viszont iszonyat magas a ponthatár és félek hogy nem ütöm meg. Főleg az utóbbi időben félek ettől nagyon, mivel nem sikerült a nyelvvizsgám(ez már a második lenne, és ennek is csak a szóbeli része és egy ponton csúsztam le)Ezt én nagy kudarcként fogtam fel, pedig tudom hogy valószínűleg nem dől össze a világ miatta. Mégis olyan mintha csalódtak volna bennem. Ilyen például a tanárom, aki azóta nem ír vissza hogy megírtam hogy nem sikerült, vagy anya, aki nem akarja annyira kimutatni, de tudom hogy csalódott attól hogy valószínűleg nem vesznek fel az egyetemre.Nem csak a nyelvvizsga a problémám, az csak kb hozzáadott egyet. Lényegében úgy érzem hogy semmire nem vagyok jó, hogy nem fognak sehova felvenni, ha fel is vesznek akkor kibukok mert gyenge vagyok..Emiatt az utóbbi időben nagyon rosszul érzem magam. Kb mindenen sírok, semmi motivációm és erőm nincs nem csak a tanuláshoz, hanem kb úgy semmihez. Inkább egyedül töltöm az időmet, már néha azt sem szeretem ha hozzám nyúl valamelyik családtagom. A tanulással és a motivációval pedig úgy vagyok mint a hullámvölgyek. Egy ideig van erőm tanulni és ilyenkor akár reggeltől-estig képes vagyok tanulni, motiváltnak érzem magamat. Másnap pedig úgy vagyok vele hogy ez nem megy, elönt egy szomorúság vagy depressziólöket és nem tudok tanulni, csak marcangolom magamat és sírok. Tudom és teljes mértékben tisztában vagyok vele hogy tanulnom kell és nagyon szeretném azt is hogy jól sikerüljön az érettségim, viszont az ilyen napokon egyszerűen képtelen vagyok tanulni. Hiába erőltetem, egyszerűen hiába ülök ott és próbálok tanulni nem megy, mert képtelen az agyam valahogy befogadni. A mai is egy ilyen nap volt. Tegnap szépen tanultam, majdnem egész nap, mára pedig elterveztem hogy miket fogok megtanulni, miket veszek szépen sorban, de egyszerűen nem sikerül mert annyira magam alatt vagyok. A legjobban talán az zavar, hogy tudom hogy én nem ilyen személyiség vagyok. Én mindig is szerettem tanulni,voltak olyan dolgok amik érdekeltek és tudtam hogy mit akarok, még ha azok csak rövidtávú célok is voltak. A családom körében is szerettem lenni, mostanában pedig csak a kutyámat tudom elviselni. Tényleg megpróbáltam már többször is kilábalni belőle, de nem megy. Néha úgy érzem hogy ez csak ilyen rövidtávú dolog és hamar túl leszek rajta, néha pedig olyan végtelennek tűnik az egész. Még egyszer ismétlem, tényleg nem azzal van a gond hogy tanulnom kell és érettségiznem, hanem egyszerűen a céltalanság. Néha már ott tartok, hogy azt a szakot sem akarom ami gyermekkorom óta a vágya. Kb egyik szakról csapódnék a másikba, egyszer ez akarok lenni, egyszer az. Szerintetek ezért fel kellene keresnem egy pszichológust vagy esetleg valami mást kellene tennem?

Ui: tényleg nem akartam siránkozni(bár lehet annak tűnt)csak jelenleg így érzek..légyszíves ha csak bántani akarsz akkor ne is írj.A válaszokat előre köszönöm