Az egyetemen az irodalmat oktató tanárom miért volt lekezelő? Más is ilyen?

Idegennyelvű tanszék, a nő se magyar. Irodalmat oktatott és, bár nem hülyézett le minket nyíltan, ha azt mondtuk egy novella olvasása után, hogy ez-vagy az miatt mást gondolunk a műről és az üzenetéről és nem azt szajkóztuk, amit a szánkba akart ragni, mindig megállt egy pillanatra, döbbenten nézett, majd azt mondta, hogy "Ooookééé!" És egy "jól van, ugorjunk" arckifejezéssel ment tovább az anyagban.

Én pl elmondtam, amikor egy íróról tanultunk, aki híres volt a hazájában, hogy én pár dolgot nem szeretek a könyveiben és a tanárnő kitért a hitéből.

A nő csak azokat tartotta szimpatikusnak, akik csillagos ötösre megtanulták azt, amit tanított és/vagy egy rugóra járt az agyuk, nem kedvelte a gyengébb képességű hallgatókat meg azokat, akik másképp gondolkoztak, mint ő.

Érdekelne, hogy más is tapasztalt ilyent az egyetemen?