Mit mondjak, hogy miért nem akarok osztálytalálkozóra menni?

Bele se merek gondolni, hogy mennyire régen ballagtunk az általános iskolából. 32 éves osztálytalálkozót akarnak tartani, ha jól számolom. Az előző 12 évvel ezelőtt volt, ami a 20 éves találkozó volt. Bár az is olyan mintha nemrég lett volna. Szinte senki nem tartotta a kapcsolatot, és eléggé elidegenedtünk egymástól. Semmi kedvem elmenni, és bájcsevegni ennyi év után. Meg gondolom mindenkin eléggé meglátszik az idő múlása. Meg bevallom nem is igazán érdekel, hogy mi történt velük, én meg semmivel nem tudnék eldicsekedni. Szinte csak rossz dolgok történtek velem. Arról nem is beszélve, hogy anyukám a kórház elfekvőjében van, és nem tudni hogy hány napja van hátra. Idős, végső stádiumú demens beteg amihez még kb 20 féle társbetegség jött. A kedvem is elég rossz emiatt. Minden nap járunk hozzá a kórházba a testvéremmel látogatóba. Lehet-e egyáltalán mondani olyat, hogy nincs kedvem elmenni? Mert néhányan olyannal jönnek, hogy épp nem érnek rá, meg ilyesmik. De senki nem meri mondani, hogy nincs kedve elmenni. Ezzel megbántanám őket? Vagy ennyire nem szokás, vagy nem lehet ilyet mondani? Tudom jól hogy nem veszítenék vele semmit, és ha lenne következő, arra se mennék el.