Volt olyan osztálytársad, aki rendszeresen sírt az iskolában?

Volt olyan osztálytársad, aki rendszeresen sírt az iskolában?

-Igen

Mi volt az oka?

- titkos dolog amiről csak ő tud.

Hogyan viszonyultatok hozzá Ti és hogyan viszonyultak a tanárok?

-Én többször is kérdeztem , hogy miért sír rendszeresen mindig kitérő vagy homályos válaszokat adott először aggódtam érte de miután láttam hogy mások hogy viszonyulnak az esethez így nem tettem semmit . Az osztálytársaim azt mondták neki általában hogy hagyd abba/kussolj már stb.

A tanáraim úgy csináltak mint ha észre sem vennék.

Bentlakásos gimiben, elsőben... volt egy lány, aki nagyon nem tudott beilleszkedni. Mindenkinél kisebb, fizikailag csenevészebb volt, amúgy meg csendes, rendes, pici faluból jött, nagyon kislányos...

Hajnalban felült az ágyában és sírt. Ezt a szobatársai mondták.

Sokat szivatták az osztálytársaim abban a pár hétben, amíg ott volt. Én igyekeztem mellé állni, biztatni, de barátság nem alakult ki köztünk, mert konkrétan a barátságát én sem kerestem (sajnos), mások voltunk.

Aztán elment, hagyott az osztálynak egy búcsúlevelet. Ebben megköszönte, hogy rendes voltam hozzá, de én szégyelltem magam, mert nyilván többet is tehettem volna érte.

Évek múlva rákerestem az interneten, hát egy doktorált nagy ember lett belőle úgymond - nagyon örültem neki, és remélem, hogy boldog.

Az őt szivatóknak is pár év alatt benőtt a feje lágya, rendes emberek lettek. Azzal együtt a régi sebek biztos megvannak.

Én sokat sírtam viszonylag, az oka az volt, hogy más voltam, mint az osztálytársaim, emiatt rendszeresen csúfoltak, megaláztak vagy épp beszólogattaky többnyire azért, mert szerintük stréber voltam és a külsőm se jött be nekik.

Most az egykori, arcoskodó osztálytársaim 60 %-a vagy munkanélküli vagy tengődik, a lányok rögtön szülni mentek, diplomát alig szereztek, a szakmai sikereimet tekintem kárpótlásnak a pocsék éveimért.

Egy lány. Krisztinek hívták és a rajz tanár egyszer Hiszti Krisztinek hívta, amikor a lány századszorra fakadt sírva.

Egy másik lányt is többször láttunk sírni, de általában olyan szituációkban, hogy be nem állt a szája és ezért rákiabált valaki, mert nem mindig lehetett tőle hallani a tanárt. Volt egy vékony, alacsony tanárunk, de nagyon erős volt a hangja. Egyszer rám kiabált és azt hittem kirepülök a padomból. :D Na, amikor erre a lányra rákiabált egy vizsga előtt, mert ismertette a szabályokat és a lány beszélgetett, akkor a lány nagyon elkezdett sírni és a tanárnő megenyhült és próbálta megvigasztalni.

A #7. olyan, mintha magamról olvasnék.

Én is rendszeresen sírtam, és nagyon szégyellem...

Mindig más oka volt. 7-8. osztály, hatosztályos gimi, GYŰLÖLTEM. Rám szállt három srác, és folyton én voltam a téma, gúnyolódtak és úgy beszéltek ki, hogy halljam. Persze a nevemet nem mondták, de tudtam, hogy rólam van szó. Ez a gázlángozás, azóta már tudom.

9.-ben váltottam iskolát, néha ott is elbőgtem magam, pedig rendes osztályba kerültem. Emlékszem, amikor anyámmal összevesztem reggel, és suliban jött ki a sírás... Ciki volt

Nekem egy fiú osztálytársam volt ilyen. Mindig elkezdett sírni, ha pl. leszidták valamiért, vagy rossz jegyet kapott, sokszor sírva könyörgött a tanárnak, hogy legalább egy jeggyel hadd kapjon jobbat, mert nem akar kikapni az apjától.

Akkoriban kiröhögtük meg ilyesmi, de így felnőtt fejjel sajnálom szegényt, el se merem képzelni, mit csinálhatott otthon a fiával...

Volt egy tanárunk, aki egy bunkó szardarab volt, rendesen azt élvezte, hogy beszólogathatott kisgyerekeknek. Ezt a fiút rendszeresen megszégyenítette, amikor elkezdett a srác sírni, hogy fél az apjától, hogy hogy fog reagálni a jegyre, amit az órán kapott, ez a tanárnő még direkt elkezdte kifigurázni meg olyanokat mondott neki, hogy olyan, mint egy kislány, egy fiúnak nem szabadna sírni, stb....Kb. heti rendszerességű volt, hogy ez a tanár megríkatta a gyereket.

Aztán a fiú nem jött többé suliba és mindenki azt hitte, beteg, vagy valami és pár hét múlva az osztályfőnök mondta, hogy átíratták másik iskolába (valószínűleg a tapló tanár miatt).