Kisfiús külsővel hogyan kezdjek majd neki a tanításnak?

A fellépéseddel érheted el azt, hogy tiszteljenek. Már akkor idősebbnek fognak gondolni, ha rendes ingben, nadrágban és cipőben jársz, nem pedig olyanban, amit mondjuk tizenévesek hordanak. Viszont ne fölényeskedj velük, inkább úgy tekintsenek rád, mint egy bátyjra. Az én általános iskolai osztályfőnököm kezdő, 23 éves tanár volt amikor hozzánk került. Kb. 7-8 év volt a korkülönbség, de mi őt akkor nem láttuk fiatalnak, mert még nála is "kisebbek voltunk", idősebbnek láttuk. Ezt jó észben tartani, mert lehet, hogy egy 50 éves kollegád téged is 18 éves suhancnak nézne, de a tizenpár évesek szemszögéből érezhető az a néhány év különbség.

Szóval mi nagyon szerettük az ofőt, emlékszem, hogy tiszteltük, mert ha kellett szigorú volt, de amúgy nem fölényeskedett és inkább, mint idősebb testvérre, úgy néztünk fel rá.

Attól is függ, hogy melyik középiskolába mész gyakorlatra. Középiskolákba többet megengednek maguknak a diákok, mint egy gimnáziumba. Persze, ez függ a helyi vezetéstől, mit követelnek meg. Mennyire fojtják el csírájában a balhékat.

Nem irigyellek.

Én is azt tudom ismételni, amit az első írt: a határozott fellépés a legfontosabb. Próbáld kicsit barátian, de semmiképpen sem haverkodva kezelni őket, ne legyél fölényes, de a tiszteletet követeld meg.

A ruha szerintem annyira nem fontos, hogy ing meg mit tudom én mi legyen, lehet kicsit felnőttesebb, mint amit az a korosztály hord, egy farmer, normális póló, pulcsi szerintem tökéletes. Legyen tiszta, álljon jól, nem árt, ha valamennyire divatos.

És pár év korkülönbség nagyon sokat számít szerintem is még abban a korosztályban, nekem most pár éve az egykori tanárom kollégám, és emlékszem, milyen felnőttnek,öregnek láttam akkor (pedig nagyjából tudtam hogy 30 körül volt), most meg már én is annyi vagyok, mint ő akkor, és egyáltalán nem tart öregnek a saját korosztályom.😁

Nem a kinézete az elsődleges egy tanárnak, hanem a személyisége. Soha nem jutott eszembe azon filozofálni, hogy a külsőmhöz mit szólnak az általam tanított emberek. Mi a lényeg?

Az ismeretanyag átmenjen.

Tudj bármilyen élethelyzetben embernek megmaradni!

Legyél türelmes a gyengébben teljesítőkkel, - ha kell, olyan áron, hogy korrepetálod őket!

Ha hibázol, vállald fel nyíltan, hogy az adott helyzetben nem álltál a helyzet magaslatán! -Nem bölcs dolog úgy kihátrálni egy ilyenből, hogy semmiért nem vállalsz felelősséget.

Vond be a diákjaidat az ismeretanyag számonkérésébe! -Ez azt jelenti, hogy kérdezz-felelek "párbajokat" lehet órák végére levezetésként beiktatni, - amikor a diákok egymástól is kérdezhetnek egy jól körülhatárolható témakörben! Vond be őket a tananyag megértésébe. -Amikor kicsiben csináltam ezt, akkor megengedtem a diákjaimnak, hogy tőlem is kérdezhessenek! Ez elsőre eléggé viccesnek tűnik, de kérdezni csak az tud, aki ismeri a tananyagot! Tartottam olyan részt is az órában, amikor belenézhettek nyíltan a tananyagban, - ezt az új ismereti anyag elsajátításának kezdetén alkalmaztam. Ebben az a poén, hogy tudat alatt sajátítják el a tananyag helyét a könyveben, - ugyanis aki nem forgatja a könyvet, azt is rákényszerítheted ezzel a gesztussal arra, hogy forgassa.

És a legfontosabb, - amit nagyon sok tanár nem szokott komolyan venni:

Folyamatosan csiszold azt a képességedet - és alkalmazd is, - amely által folyamatosan fenn tudod tartani a tanulók figyelmét a tananyag iránt! EZ utóbbi a legnehezebb!

A "szakmai tekintély" a tanárok jelentős hányada szerint ott kezdődik, hogy túl tudnak-e ordítani harminc tanulót vagy sem. A legnagyobb hiba, amit elkövethet egy tanár, az a diákokkal ordítás.

"Középiskolákba többet megengednek maguknak a diákok, mint egy gimnáziumba."

Azt ugye tudod, hogy a középiskola egy gyűjtőnév, és a gimnázium is a középiskola egy típusa?

És remélem, megengedik maguknak a középiskolákban, hogy veled ellentétben helyesen írják le, hogy középiskolákbaN és gimnáziumbaN.