Milyen gúnynevekre emlékszel az osztályodból? És milyen okból kapta az illető?

Kecske. Kapa fog és sok mosolygás.

Természetesen én nem használtam mert úriember voltam már fiatal koromba is. ^^

Fárisz (visszafele kell olvasni). Magas volt.

Bajszosfasz, az már nem volt annyira kreatív. Szakmunkás bajsza volt.

A suliban volt egy Biomaci, de ha megfeszülök sem emlékszem, miért volt ez a neve... De nem volt százas, az tuti...

Hetedikes koromban becézett Kurvácskának egy ötödikes kissrác, szintúgy nem tudom miért, alapja nem volt, csak bosszantani akart gondolom. :)

Még egy tanárnőre emlékszem, aki elég undok volt, és Frankensteinnek hívtuk a háta mögött, mert rímelt a vezetéknevére. Amire büszke vagyok, hogy a tesómék 10 évvel később ugyanígy becézték, tartós lett. :D

Mafla-rímelt a srác vezetéknevére

Szőkeherceg-szőke volt

Hősugárzó-ideiglenesen így hívtam egy srácot, amiért akárhová bement, mindig 5 fokkal melegebb lett, annyit eregetett

Nyócméter-a tanár olyan magas volt, hogy minden ajtófélfa előtt le kellett hajolnia, párszor be is vágta a fejét

Gömböc-ez csak egy ideig, vezetéknév miatt

Púpos, Teve, Kulcsos Troll-egyik tanár

Barbie/Dr Szöszi-egyik nagyon okos, de nagyon törtető, cicababa lány, még kiskorunkban kapta ezt a nevet, majd leszoktunk róla, mert nem szerette

Nikotin --> Fizika tanárnő, aki minden egyes szünetben lement az udvarra cigizni.

Piranha --> Magyar tanárnő, mert rímelt a Piroska nevére.

Ravasz --> Ez volt osztálytársam vezetékneve (is).

Krisztina/Kislány/b*zi --> Ezek pedig az én beceneveim voltak.

Gyerekként nagyon lányos arcom volt, szőrzet semmi, és berögződésem volt, hogy hosszú hajat akarok. Amit sikerült el is érnem, hogy megengedjék a szülők. Dús hajam volt, egyenes, ráadásul úgy volt vágva, hogy a nyakamnál kifelé "állt", így tényleg úgy néztem ki, mint egy lány. Volt olyan, hogy ismeretlen emberek lánynak néztek. Mivel a nevem Krisztián, így sokszor le Krisztináztak vagy Krisztikéztek, és ez nem csak osztálytársaktól, de tanároktól is megkaptam.

A "b*zi" becenevet középiskolában kaptam meg, mert sokak szerint egy fiúnak nem lehet hosszú haja. Akkor már copfban hordtam, és bajuszom is volt. Nem mondom hogy néztem ki. Ami viszont vicces, hogy én magam untam rá a hosszú hajra, így vártam mikor jön el az iskola vége, amikor levághatom, mert tudtam mindenki azt mondaná jól áll a rövid haj. Húszas éveimben még nem annyira, de harmincas éveimre eléggé kiférfiasodtam, totális ellentéte tinédzserkori önmagamnak. Sokan el sem hiszik, amikor látják a régi képeket, hogy hogyan néztem ki.

Az meg még viccessebb, hogy akik annak idején rondának, taszítónak, gusztustalannak találtak, azok most csorgatják utánam a nyálukat :D