12.-es vagyok, 4 évig leépítettem a méltóságomat. Mit tegyek?

Nincsenek barátaim sajnos.

Két ember van akivel jóba vagyok, de sosem lesznek a barátaim mert nincs az a közös pont.

Olyan barátaim vannak, akik szerintem nem azok. Annak hazudják magukat, de nem mennek velem sehova, szünetben beszélnek csak velem, ahol viccet csinálnak belőlem. Videókat csinálnak rólam, ahol a versíró képességemet obszcén lírák alkotására használom és felolvastatják velem és röhögnek rajtam. Én is nevetek mert jól esik a figyelem.

Ebben a csapatban van egy fiú aki 10. óta folyamatosan bullyngolt (szidalmazott) többiek nevettek vele.. Már nem csinálja amióta többiek nem foglalkoznak már velem annyit. Nem haragszom arra a fiúra mert mentális beteg, többször volt öngyilkossági kísérlete, dühkitörései vannak és buta.

Osztályban a periférián vagyok, levegőnek néznek engem...

Lányok furák, hol dicsérik a külsőm, de gyakran inkább észre sem vesznek.

Tanáraim viszont kedvesek velem, szoktam velük beszélgetni.

Nem tudom, hogy ezzel a csapattal mit kezdjek. Teljes magány vagy alkalmazkodjak?