Tanárok, hozzátok szól a kérdésem! Ti hogyan viszonyultok a diákok felétek mutatott rajongásához, "szerelméhez"?

Belegondoltam, igazából el tudom képzelni a történetet úgy mintha én lennék a tanár.

Először is felfognám hogy a kis diáknak fing van az agya helyén mert fiatal és hogy amit ő szerelemnek érez csak rosszul értelmezett korai érzelmi tapasztalat, szóval minden lehetséges módon megpróbálnám nem viszonozni.

Tudod miért tilos a tanár diák kapcsolat? Mármint hogy miért büntetendő törvényesen? Mert ahogy írtad a fiataloknak fogalma nincs arról hogy mit éreznek, és sokszor kevernek ezer dolgot a szerelemmel ahogy te is leírtad, meg mint például a Rómeó és Júlia ami nagyon jó példa, ott a helytelen reakciója a barmoknak egyenesen halálhoz vezet, szóval én kinézném belőlük hogy zavarodottságukban nem foglalkoznának vele hogy az ő akcióik miatt rám egyenesen a bilincs várna, szóval HA viszonoznám a hülye érzéseiket (viccnek is rossz), akkor is minden módon távol tartanám őket magamtól.

Ja és azért büntetendő mert különben a pedofilok álommunkája a suliba vinné őket, természetesen, csak eltértem attól amit írni akartam.

Igazából tuti összefüggéstelen az egész, de tuti megérted én meg lusta vagyok visszaolvasni...

Nem, itt az idősebbekről is beszélünk, ugyanis az érzelmi hullám nem merül ki az első szexuális tapasztalatban, egy 20 éves lány érezheti magát ingatagnak, önbizalomhiányosnak, gyengének, és akkor elkezdi húzni az agya az tanár felé, aki magabiztos, szolid, felnőtt.

Van olyan ember is aki még 80 évesen se nő fel, vagy lesz tisztába az érzelmeivel, a különbség aközött, meg a többi között, hogy aki nem nő fel, azt csak a 18-ik életéve után szabad kihasználni és pont.

Ha te tanár vagy, elméletileg intelligens felnőtt ember, akkor felismered hogy egy kialakult személyiségű nő nem fog belédszeretni mert az tilos és ezt tudja ő is, a 20 évesen is éretlen lány pedig ha igen, akkor se nyúlsz hozzá, mert felborítod a buta búrájában a butaságot.

Ha pedig problémáid vannak ilyen szituációban, konkrét, abszolút döntést hoznod, akkor te se vagy teljesen normális. (ez nem személyes, ez tény)

Érdekelne, hogy miért buta egy 20 éves lány, ha beleszeret a tanárába?

Mert inkább keresni kell a szerelmet görcsösen szigorú szempontok alapján? Az illik érett felnőtthöz? A szerelmet feladatként felfogni?

Ismerek olyan esetet, hogy a diák úgy ment az egyetemre, hogy a középiskolai tanárával összeszűrte a levet. MIre végzett, már össze is házasodtak.

Még együtt vannak, bár jócskán megöregedtek.

Kinek a pap, kinek a papné, kinek a lánya.

Ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk!

A tanár feladata, hogy kell tartani egyfajta distanciát a diákokkal. Van egy határ, amin túl sem érzelmileg, sem emberileg nem engedhetjük őket közel magunkhoz, mert nem etikus. Az interakciók csak az iskolai környezetre vonatkozhatnak: pl. ezért nem megyünk el a diákjaikkal külön programot szervezni. A magánéletünkbe sem avatjuk be őket értelemszerűen. Aki ezt megszegi, eleve komolytalanul állt hozzá a tanári pályához, totális bukás. Nyilván a tanár is ember és differenciál diákok között és ha meg is esik, hogy egyik-másik iránt többet kezd el érezni puszta szimpátiánál, akkor marha mélyen felül kell vizsgálnia a dolgokat magában. Nem egészséges dolog ez és soha nem a rajongó diák hibája, mert a kialakulatlan személyiségével még hajlamos összemosni a tanár iránt érzett tiszteletet a szerelemmel. Aki pedig ezt kihasználja és él a lehetőséggel, alkalmatlan a pályára. Most itt a klasszikus tanár-diák szociális alárendeltségi viszonyról beszélek, nem az egyetemről, mert ott már inkább kollegiális a viszony, az megint más.

Elhiszem és megértem, hogy szívesen olvasnál erről sikersztorikat, de alapvetően nem szokott kolléga diákkal kezdeni, még plátói szinten sem. Aki pedig ezt hagyja kibontakozni magában, az a szakma teljes kiközösítésére számíthat, azért se nagyon szokás ezt szabadjára engedni. Keresd a szerelmed a kortársaid között.