Csalódást okoztam egy nagyrabecsült tanáromnak az OKTV-n. Hogy hozzam helyre?

Jajj ennyire ezt nem szabad komolyan venni. Örülj inkább a barátnőd sikerének, legközelebb meg te leszel jobb valami másban.

Te hogy éreznéd magad akkor, ha te jutnál tovább valahol és a barátnőd nem?

Ez egy verseny (ha jól tudom), nem élethalál harc. Egy lehetőség, pont mint egy tehetségkutató, vagy egy pályázat vagy bármi, amit kedvtelésből, szabadidőben csinál az ember. Most nem sikerült jól, de azért élünk sokáig, hogy viszonylag sok lehetőségünk legyen a sikerre:) Nem így van?

Egy kicsit azt vettem le az írásodból, hogy kényszeresen teljesíteni akarsz. Ez egy szintig jó, de káros is lehet, egyrészt a kudarctól félni sose jó, másrészt nem kell megfelelj senkinek, csak magadnak. Se a tanárodnak, se a csoporttársaidnak, se a szüleidnek, senkinek, CSAK magadnak. Ez pedig egy jó lehetőség volt arra, hgoy megnézd, milyen szoros is egy ilyen verseny.

Biztos vagyok benne, hogy a tanárod nem várt el semmiféle eredményt, maximum ha jók a képességeid, jobbra tippelte az eredményedet is, de elvárni miért várná el?

Nyugodj meg, és csinálj mindent tét nélkül. Hiszen amúgy tét nélküli minden verseny.

Nem kell ezt ennyire túldramatizálni! Olyan drámaian fogod fel a dolgokat, mint ha legalábbis ezrek haltak volna meg a hibádból. Közben meg csak annyi, hogy egy verseny nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna. Na és? Az élet ilyen. Nem sikerülhet mindenkinek minden. Te ott, abban az állapotban ennyire voltál képes.

Az meg valamilyen szinten irigység, hogy ennyire sajnálod, hogy legjobb (?) barátnőd több pontot ért el. Miért, kötelezően elő volt írva, hogy neked kell többet elérni? Az nem tett volna rosszat a barátságotoknak, csak az, ha ő a jobb? Akkor felvetődik bennem a kérdés: milyen barátság ez?