Tanárommal amikor beszélgetek, normális testtávolsággal azt veszem észre hogy nem zavartatja magát, hogy közbe engem végigmér, a szemem előtt, ez normális?

Kedves Kérdező!

Légy kérlek őszinte saját magadhoz! A kérdésed alapján azt gondolom, helyesen következtetek arra, hogy ez az apróság milyen okból kifolyólag nem hagyja az elmédet "hidegen". Valószínűleg vonzódsz ehhez a pedagógushoz, megbocsáss, de semmiféle kétes szándék nem vonható le a tanítód viselkedéséből rád nézve, akarva akaratlanul az ember általában mindig megnézi a másikat, ez alapján képes bizonyos információkat leszűrni, ez egyfajta berögzült szokás. Ebben a korban ez természetes, tudod egy pillanatig sem csodálkozom azon, hogy az érett férfi képét nem a saját korosztályod béli, gyermeteg, felelősséget hírből sem ismerő kamasz fiúban találtad meg(persze vannak kivételek)

. Szeretnéd más "szájából" hallani azt, amit belül igaznak, valós érzelmeknek tulajdonítasz felé és talán még nem számoltál el vele önmagaddal. Azonban ezek csupán plátói képzelgések a fejedben, a róla alkotott képet a képzelgéseid alkották, ezt bizonyítja a kérdésed témája is. A csodálatot tévesen egy mély érzelemnek tulajdonítod.

Őket alaposan kiképezték pszichológiából is az ilyen jellegű helyzetek helyes kezelésén is túl, ez, amit esetleg félreérthetsz, úgy hívják, hogy emberközpontú tanítás : Waldorf módszer. Felnőtt, érett, tapasztalt emberek, akiknek a fiatal generáció nevelése, okítása a céljuk, ez a munkájuk. Formálható gyermeknek tartanak akkor is, ha 18 évesen nyomod a padot, szeretnék a helyes irányt megmutatni számodra, hogy aztán boldogulhass az életben, ehhez elengedhetetlen a közvetlenség. Ilyen szerelemféleség eszükbe nem jutna. Gondolj bele, milyen kellemetlenül érintheti őket belül, ha ilyen a tudomásukra jutna. Ők is feszenghetnek, mert nem tudják minden esetben, hogy hogyan közeledjenek egy egy diák felé,de csakis a fent említett szándéktól vezérelve. Ez csak ábrándkép, amit nevelget a képzeletvilágod, hidd el. Teljesen más, mikor a munkahelyükön kell helyt állniuk, és mások magánszemélyként is.  

Én is beleestem ebbe a hibába régen, 4 évig dédelgettem ezt az érzelmet, aztán kiderítettem, tisztáztam néhány dolgot és rögtön elszállt, mintha soha nem is létezett volna. 

Egyébként meg mivel kiskorú vagy, ezért börtönbüntetést is kaphat amellett, hogy egy életre tönkreteszi a jövőjét, mert örökre viselnie kell ezt a megalázó bélyeget, a tanári pályától egy emberöltőre búcsút inthet, a baráti kapcsolatai megromolhatnak, természetesen rögvest kicsapnák. Neked pedig megkeseredne a maradék diákéved a középiskolában a társaid révén, az érettségire sem bírnál koncentrálni rendesen és máris a jövődet veszélyeztetné.

Sajnálom, azonban nem mindig az számít a leghasznosabb tanácsnak, amit hallani szeretnénk.

Minden jót!

23/L