Tanárok szerint mi a legjobb egy diáknak?

Ez egyénfüggő. Az lenne a természetes, hogy a tanárok azért végezzék el az egyetemet, mert pedagógusi hivatástudatuk van. Ebben benne van az is, hogy fel akarják nevelni a következő generációt, a gyerekeknek a legjobbat akarják stb. Akinek van ilyen hivatástudata és jó tanár, és élvezi, amit csinál, ami örömet okoz neki, a gyerekek szeretik stb. - na szóval az ilyen tanár valószínűleg a legjobbat akarja a gyerekeknek, és hajlandó is velük leülni külön pályaválasztási tanácsokat adni vagy versenyekre felkészíteni vagy ha nem is kompetens az adott dologban, akkor beajánl valami jó tanárnak stb. (pl. ha rájön az ofőd, hogy jól tudsz hegedülni, akkor lehet, ha van egy jó hegedűtanár-ismerőse, akkor összehoz vele stb.). Na szóval érted, egy tanár, aki szereti a hivatását és a gyerekeket, nagyjából ilyen attitűddel áll hozzá.

Viszont ott kezdődik a probléma, hogy 1 adott tanárnak rengeteg tanítványa van, és lehetetlenség mindre ugyanolya mértékben figyelni. Ha mondjuk egy tanár 4 osztályt is tanít, az már 100-120 gyerek. Nem lehet tőle elvárni, hogy mindre odafigyeljen és mindenkinek egyengesse az útját, felfedezze, miben tehetséges stb. Max. csak pár gyerekre tud figyelni, akik kitűnnek valamiben (mondjuk abban a szaktárgyban, amit ő tanít) vagy akik a kedvencei. Mert a tanárnak is vannak kedvenc diákjai, akikre jobban figyel. Sajnos vagy nem sajnos, de ez van. Ha osztályfőnök egy tanár, akkor pedig eleve jobban figyel a saját osztályában tanuló gyerekekre, mint a többi osztályra.

Aztán van a másik véglet. Sok tanár megszerzi a diplomáját, de nem akar tanítani, csak valahogy így hozta az élet, hogy mégis ezt végezte el (közben jött rá, hogy nem szereti vagy csak megcsinálta, hogy legyen diplomája). Az ilyenek legtöbbször nem tanárként helyezkednek el, hanem mindenféle más helyen. Viszont szokott lenni olyan, hogy otthagyják a munkájukat, és jobbhíján elmennek tanítani, mert nincs más jövedelmük. Na, az ilyen tanárok általában a tipikus "bemegyek, leadom az anyagot és cső" típusúak, vagyis inkább oktatók mint nevelők. Az ilyeneket nem nagyon érdekli a tanulók magándolgai, tehetséggondozása stb.

Van még az a tanár, aki idegileg kikészül, mert neveletlenek a gyerekek ,ő pedig belefásult a tanításba, nincs sikerélménye stb. Az ilyen tanárra mondják, hogy kiégett. Sajnos Mo.-n egyre több az ilyen tanár. Amúgy ez egy pszichológiai dolog, a pszichológiában komolyan foglalkoznak a tanárok mentális egészségével és létező dolog ez a "burned out" dolog. Sőt, más munkáknál is, ahol emberekkel kell foglalkozni, fennáll a veszélye annak, hogy az ilyen "segítő" szakmát végző emberek kiégnek, pszichikailag kifáradnak. Az ilyen tanárok mentális problémák miatt nem fognak a gyerekkel foglalkozni.

Aztán persze vannak egyéni tényezők, van, hogy rossz napja van valakinek, van, hogy válik vagy megjön neki vagy meghal egy családtagja vagy egyéb magánéleti válságon megy keresztül. Lehet, hogy egyébként jó tanár az illető, de ilyen magánéleti dolgok miatt kevésbé foglalkozik a gyerekekkel, amíg a problémája tart.

Hát nagyjából ennyi jutott eszembe, remélem, kielégítő volt a válasz :D