Bevallottam a tanáromnak, hogy szeretem még tavaly. Pár napja tudtam meg, hogy most volt az eljegyzése. Hogyan éljem túl ezt az égést? Hogy menjek így suliba?

A tavalyi tanévem nagyon rossz volt. A szüleim összevesztek, édesapám elköltözött otthonról, és már másik nővel van. Anyukám nagyon ideges, folyton kritizál, undok velem, semmihez sincs kedve. A barátnőimmel elhidegültünk egymástól... Most nem tudom részletezni, de az a lényeg, hogy olyan egyedül vagyok, és magányos, úgy érzem, mindenki elhagyott, olyan, mintha mindenkinek mindegy lenne, hogy élek-e vagy halok.

És ekkor jött Ő... Egyszer szomorkodtam az osztályteremben és becsöngettek irodalomra. Mindenki várta a tanárt, és én nem vettem észre, hogy belép. Egyszer csak a vállamon volt a keze, és megkérdezte, hogy minden rendben? Mélyen a szemembe nézett, és ah. Azóta nem bírom őt kiverni a hülye fejemből, vele ébredek, vele fekszem, nincs étvágyam, ha meglátom, megbicsaklik a térdem... Miért van ez? Persze azelőtt is tetszett, de amikor úgy hozzám ért, és rám nézett, attól kezdve nem tudom mi van velem.. Úgy érzem, belebolondulok ebbe... Ő a legérzékenyebb, legkedvesebb férfi az életemben, esküszöm, soha senki nem volt velem ilyen kedves <3 Az a nézése... ahogy gyengéden mosolyog, és amilyen érzékeny... mély, kifejező, barna szemek...

Fiatal pasi egyébként, úgy 26 év körül van... 20-án jegyezte el a barátnőjét. Amióta ezt megláttam facebook-on, nekem annyi, aludni sem tudok azóta.

Tudom, hogy semmi esélyem nem volt, nem is ezért írom. Csak most annyira szerencsétlennek érzem magam. Nincs kedvem az iskolakezdéshez, nincs már kedvem semmihez.

A legrosszabb, hogy leírtam Neki, hogy mit érzek iránta, még évzáró előtt, és odaadtam neki. Nem bírtam ki,és nagyon zavarban voltam, nem bírtam eltitkolni, azt sem tudom, már mit csinálok.... Úgyhogy tudja, hogy mit érzek. Hogy álljak így elé szeptemberben? Nekem annyi, ezt nem élem túl, mit csináljak?

Lehet, hogy kicsit zavaros, amit írtam, de mondjon valaki valamilyen jó tanácsot :( 17l