Tanárok! Ha egyik diákotokat sírva találnátok, mit tennétek?

Szia. Nem vagyok tanár viszont én egész sokat bőgök suliban főleg régebb idén még csak egyszer fordult elő de később sokat fogok (8-adikos lány). nem biztos hogy segítek de azért én leírok három esetet is mert mind a három más.

Egyszer hatodikban matek óra kellős közepén ért utol mert egy oszt társam beszólt és pont rossz passzban voltam, s elkezdtem sírni. Én kimentem a tanári asztalhoz és megkértem, hogy a tanárnő engedjen ki a mosdóba. Ő kérdezte, hogy mi bajom van de én nem mondtam el (nem akartam bemártani az oszt. társam akivel egyébként most jóban vagyok). Végül az lett, hogy kb. harmadik kérésre kiengedett és többet nem kérdett semmit.

Hetedikben egy verseny díjkiosztóján voltam. Igazából ott elég furán jött ki az egész, hisz a tanárnőmtől a végén elbúcsúztam és egy másik tanárommal aki szintén ott volt mentem ki az épületből azzal, hogy pár perc múlva ott vannak értem. Közben apumnak volt egy kisebb balesete (semmi baja sem lett), de attól én frászt kaptam. Mivel a városnak egy olyan részén voltam ahonnan ha semmi bajom sem lett volna sem találtam volna haza gondolkodás nélkül mentem vissza a tanárnőmhöz (a másik tanárom már elment). A sírás igazából csak akkor tört ki belőlem amikor a tanárnőm rákérdezett, hogy mi bajom van. Úgy ahogy sikerült két szóból elmondtam, hogy mi lett. Ő megnyugtatott és elég ügyesen el is terelte a figyelmemet. Arra, hogy meg pontosan mi történt kb. 2 hónapra kérdezett rá (szóba került).

Idén pedig mivel suli választás előtt állok egy tanáromnak pont nem tetszik, hogy hova szeretnék menni és egy kicsit összevesztünk. Mivel alapból olyan tanárról van szó, akit nagyon szeretek ez elég rosszul esett és hát nekifogtam bőgni, na ő se nem kérdett, se nem vigasztalt. (utána még egy kicsit feszült volt a légkör közöttünk)

Egyébként szerintem nem mindenki kérdezne rá, mert a tanároknak is van olyan napja amikor esetleg nem bírnának ki még egy problémát, meg hát sokszor a barátok többet tudnak segíteni. Ha meg nem mondja el, akkor én mindenképp hagynám. Tapasztalatból mondom, hogy engem ha nem akarom elmondani jobb hagyni mert én olyan furán működök, hogy ha nem fogadják el ilyen helyzetben tőlem a nemet könnyen megharagszom és elkezdek félni az illetőtől.

De szerintem az, hogy a tanárok mik kezdenek egy síró diákkal mindkét félen múlik.