Kezdő tanárok mennyit készültök az óráitokra?

Kezdőként kb. ugyanannyit készültem az órára, mint maga az óra volt. Tehát, ha 4 tanórát tartottam, akkor 4 órát készültem otthon rá.

Sajnos, most is van olyan, hogy sokat kell készülnöm, hiába tanítok már 16 éve. A sűrűn változó kimeneti követelmények szakközépiskolában megkövetelik, hogy állandóan készülnöd kelljen. Egyik évben egyik tételsor szerint vizsgáztatok, a következőben már másik szerint. Most változnak az érettségi követelmények is, így az érettségi tételeket is újra kell dolgoznom. Sokan azt hiszik, hogy jó a tanároknak, délben hazamennek, utána semmi dolguk. Ehhez képest sokszor van 8 órám, bent vagyok 3-ig, utána megyek haza dolgozatot javítani, készülni, naplót könyvelni, adminisztrációt csinálni (osztályfőnök is vagyok). Simán többet dolgozom, mint heti 40 óra...

Én konduktorként végeztem most júniusban, októbertől pedig utazó pedagógusként dolgozom, szegregált illetve többségi intézményekbe járok ki. És bár a heti 20 óra nem tűnik vészesnek, az utazási időt senki nem nézi. Ki kell járnom vidékre (faluba) is tömegközlekedéssel heti kétszer, ez alapból elvesz 3-3 órányi idő intervallumot, egyrészt a menetidő, másrészt eszközös előkészület 10 perc minimum, ha minőséggel akarom ellátni a munkám, másrészt az ember nem centizi ki, hogy úgy essen be órakezdésre, tehát van hogy 20 perccel előbb vagyok ott, majd előkészület után jön az óra, ez 45 perc, aztán 20 perc várakozás a járatra visszafelé, aztán ismét a menetidő. Sajnos nem húzhatom ki magam annyira a vidéki vállalásokból, mert kevesen vagyunk az EGYMI-ben, akik mozgást visznek, így mások is csak úgy vonszolják magukat egyik helyről a másikra. Valamint sokszor városon belül is idő eljutni egyik helyről a másikra, mert ugye ez nem Pest, hogy 5-10 percenként jöjjenek a járatok.

Sajnos bár gyakorlatorientált volt a képzésünk, mégis azt érzem, hogy annyi de annyi mindent ki lehetett volna hozni ebből a 4 évből. Odatettem magam az évek alatt, de a volt szaktársaim nagy része is ezt érzi többnyire mint én.

Nagyon sok mindent kell autodidakta módon gyorsan elsajátítanom. Bár rendkívül széleskörű tapasztalással lát el ez a munkakör (foglalkozom ovis, kisiskolás, kamaszkorosztállyal is, valamint autistákkal is van heti 6 egyéni órám, csoportost is viszek, valamint egyéni fejlesztést is, valamint olyan mozgásállapotú gyermekeket is ellátok, akiknek az alapvető helyzetváltoztatás is gondot jelent, és olyanokat is, ahol nincs olyan nagy probléma -integráltan tanulnak.) Bízom benne, hogy az idő meg hozza azt a mértékű tapasztalatot, ami talán kevesebb készülést von majd magával, azonban szégyen vagy nem szégyen, sokszor a hétvégéim nagy része is azzal megy jelenleg el, hogy képezzem magam.

Mert elfáradok egy-egy nap végére. Minden nap reggel nyolckor már órát tartok, és olykor az előnytelen órarendi szervezés következtében akad napi 1-1,5 lyukas órám (ugye aki októberben megy új helyre nem nagyon ugrálhat, na de majd jövő szeptemberben már könnyebb lesz) A legtöbb nap bőven 4 után érek haza, és nem csak mentálisan, hanem fizikálisan is elfáradok.

Szóval jelenleg nekem sincs életem, csak a munka.

"akad napi 1-1,5 lyukas órám (ugye aki októberben megy új helyre nem nagyon ugrálhat, na de majd jövő szeptemberben már könnyebb lesz)"

Nekem heti hat van, pedig szeptemberben kezdtem, úgyhogy erre ne nagyon számíts. :) Inkább tanuld meg szeretni. Én szeretem, sokmindenre lehet használni. Akár arra, hogy kicsit regenerálódjak (egyek, igyak, sétáljak egyet, stb.), akár a következő órákra való készülésre (akkor otthon kevesebbet kell), akár kapcsolattartásra kollégákkal, szülőkkel, stb., akár dolgozat összeállítására vagy javítására, fénymásolásra, stb.