Hogyan legyek úgy menô a suliban, hogy közben ne veszítsem el önmagam, de szeressenek az emberek?

Hali kérdező!

Írnék egy kicsit magamról, én anno menő gyerek voltam a suliban.

Amolyan rosszfiú, akitől mindenki tart, éstisztelnek, senki nem mert ellent mondani.

90-es években jártam ki a sulit.

Akkor még kicsit más világ volt, nem volt eu, jogok meg minden egyéb.

A diáknak csend volt a suliban, tanárnak nem lehetett visszaszólni sem, és a felsősök mindig szívathatták mindenféle következmény nélkül a kisebbeket.

Ebben a rendszerben kerültem be az oktatási intézményekbe.

Annyit rólam, hogy már ovis koromban karatézni kezdtem, majd általánosban már junior és ifjúsági országos versenyekre jártam, majd országos bajnok is lettem, később európai és világversenyekre is jártam.

Persze ez már alapból adott egy tekintélyt.

De ahogy fejlődik egy fiatal gyerek, úgy alakul át a jellem.

Nos íme a történet.

Kis sovány gyerek voltam,oviban.Rengetegszer elvertek,az idősebbek, valamit tenni akartam ellene.Elmentem karatézni, vagyis beírattak.

Az első hónapkban semmi, majd úgy fél év után tudatosodott bennem, hogy hoppá, én ezzel másokat is letudok győzni.Így jött el életem első komolyabb verekedése,OVIBAN!

Aki mindig bántott, iszonyatosan megvertem, már ahogy egy ovis karatés megtudja.

Itt az ovis történetem végett ért, mert egyszerűen ennek az esetnek olyan híre lett, hogy még az ovónők is erről beszéltek.

Általános suliban ugyanez megismeétlődött.

Szerény jellemem volt, senkivel nem ebszéltem, de ha hozzámszóltak, akkor arra reagáltam.Hát hozzámszóltak áltlánosban is, a nagyobbak.

na ott is volt egy csúnya verés, annyi különbséggel, hogy akkor már több év rutin volt mögöttem, olyan volt a verekedés, mintha edzésen lennék, legyűrtem a 3 gyökeret, mint a vattacukrot a nyári melegben.

Itt vettem észre először, hogy félelemmel vegyes tisztelet alakult ki, mikor rólam beszéltek és én is ott voltam.

nyilván a hátam mögött beszéltek mindent, de az már nem érdekelt.

Volt melelttünk egy középiskola is, ott is híre ment hogy egy ilyen csodagyerek jár a suliba, pár idősebb kölök mindig átjött velem dumálni, majd kérték mutassak nekik technikákat.

Később ők is lejártak már edzésre, egy jó kapcsolat alakult ki.

De ahogy írtam egy fiatal gyerek, alakul, ahogy a környezete formálja.

Eljött a pubertás, hormonok, lázadás, és mindez úgy, hogy azóta 10 éve már karatéztam, országos bajnok is voltam, és megkezdtem a középsulit.

Ekkor már nem bírtam magammal.

Agresszív voltam, nem vártam meg, hogy belékössenek, és kerestem a bajt, de általában a hírem megelőzött, és senki nem akart verekedni.

Mondom ez a 90-es évek volt, nem a mai kor.

Több középiskolát is jártam, mert a kiemelkedő magatartásom miatt, szerettek mindenhol.

Mire a 3. középiskolában letidtam érettsigizni.

Mivel egy közepes méretű város, elég sokan ismernek másokat,és a véleméynadó fiatalokat szinte mindenki ismerte az adott városban.

Engem is megismertek.

Emellett súlyemelő edzésekre is jártam, az eredményt kitudod találni, ahogy kinézhettem, lázadó koromban.

A kedvencem az volt, hogy a tanárok is már velem pedáloztak, hogy így meg úgy, sokszor fel voltam emlegetve.

Első középiskolámból finoman megkértek, hogy ha lehet távozzak, mert az intézmény nem készült még fel ilyen jellemű gyerekek nevelésére.

És a 2. középsuliban történt, amit aztán évekig meséltek a kisebb osztályba járók is, mondhatni legenda lett belőle.

2.ban kerültem abba a suliba, az egyik legnagyobb középsuli volt a városban, sok rossz gyerek járt oda, köztük én is.

Látásból ismertem már gyereket, de persze a legerősebb 4.es gyerekek már megtaláltak első nap.

Az egyik egy hentes fia volt, nagyon nagy darab kövér és izmos volt, a másik az egy súlyemelő ifjúsági versenyző volt, a 3.meg a szájhős haverjuk.

Ők voltak a suliban a helyi kemény mag.

Szóval ahogy mindig van az életben, két dudás nem fér el csárdában.

Egyik szünetben odajöttek hozzá, és " beszélgetni kezdet velem".

Elakarták magyarázni, hogy ők itt a janik, én senki vagyok, ők mindent megtehetnek, és mindegy ki vagyok, elvisznek csicskáztatni mindenki előtt.Menjek bele, mert elvernek.

Mondom ok, elhagytam nekik mondani a monológott, persze erre, már az egséz folyósó minket nézett.

Mondom engem nem érdekel kik vagytok, de egy is hozzámér, a földön elsz mindegyik.

Kinevettek, hogy ugyanmár, és a hentes gyerek, megfogta a ruhám és felakart nyomni a falra.

Reálisan felmértem a helyzetet, és itt csak dióhéjban fogom leírni ami volt.

A hentes gyerek kapott a fejére egy akkora rúgást hogy remegve esett össze, erre jött a másik, azt sarokkal megkínáltam a homlokán, mint a falevél a fáról úgy esett össze a harmadik gyereknek pedig hogy példát mutassak kicsit eljátszottam vele.

Szóval erről többet nem írnék, de amit kaptak a srácok, egész év végéig csenben voltak, szinte szólni sem mertek senkihez.

Ezt akkoriban sokáig mesélték az adott suliban.

Majd egyetemre mentem, ott is hasonlóan éltem már kicsit megnyugodtam.

pár pofonosztás ott is volt, de arra rájöttem, hogy nem minden a menő élet.

Ugyanolyan ember leszel te akkor is hamenő vagy esetleg mást fogsz mutatni.

regényt írhatnék hogy akkoriban miket csináltam, a suliban, de ez már nem ide tartozik, régen is volt, szép is volt, de emléknek jó csak.

Azóta más idők járnak, a mai fiatalok már nem ilyenek.

Azt hiszem én is inkább jobban tanultam volna, ha mégegyszer ott lennék választás előtt.