Miért utál mindenki?

Úgy érzem, nincs senki, aki szeretne. Van pár felszínes "barátságom", de igazából ők is csak akkor beszélnek, illetve találkoznak velem, ha nincs más.

Az osztályomban is kiközösítenek, pedig semmi okot nem adtam erre, azt leszámítva, hogy csendes vagyok. Ráadásul van köztük egy ember, aki napi szinten megalázó dolgokat mond rám és szándékosan uszítja is ellenem a többieket...

Egyébként ez a kiközösítés dolog nem újkeletű dolog, általánosban is hasonlón mentem keresztül. Szerintem ott se szolgáltam rá arra, hogy így viselkedjenek velem, mégis beszólogatott néhány ember a kinézetem miatt, amiatt, hogy szerintük stréber voltam, mert jobb tanuló voltam, valamint azt is megkaptam jó néhányszor, hogy nyalok a tanároknak, pedig ilyesmiről szó sem volt, volt, hogy hónapokon át azért röhögtek rajtam, mert idősebbek a szüleim és nem vagyunk valami gazdagok, ezért nem mentünk minden nyáron külföldre nyaralni...ilyesmik.

Ráadásul ezekről nem beszélhettem itthon sem, mert a szüleim és a nővérem folyton azt mondták, igazuk van a többieknek. Az anyám ráadásul ezt fel is használta ellenem, azóta is szinte minden nap ilyeneket kapok tőle, hogy nem csoda, hogy mindenki utál, amikor nem öltözködök divatosan, nincs barátom, nem járok bulizni, stb..

Szóval már eljutottam arra a szintre, hogy nem tudom eldönteni, csak bebeszélem magamnak, vagy tényleg létezik ilyen, de úgy érzem, mindenki az első perctől fogva gyűlöl, ahogy csak meglát. Ha felszállok pl. egy buszra, az emberek bámulnak és megvető tekintettel néznek rám, a boltokban is mintha csak velem lennének bunkók az eladók, ha megyek az utcán és valaki röhög a közelemben, szinte 100%-osan biztos vagyok benne, hogy rajtam röhög, mert valami fura van a kinézetemen vagy a járásomon vagy valami...Szóval már rendesen gyomorideggel megyek emberek közé is.

Régebben próbáltam kilépni a komfortzónámból, társaságba járni, de ha bekerültem egy új társaságba, mondjuk egy edzőcsapatba, hiába próbáltam jófej lenni a többiekkel, hogy legalább ők ne legyenek velem bunkók, akárhányszor csak megszólaltam, összenéztek vagy nem reagáltak arra, amit mondtam és pár hét múlva azt vettem észre, ugyanolyan, mintha az osztálytársaim között lennék, ha épp nem voltam ott, vagy azt hitték, nem hallom őket, kibeszéltek, arra is volt példa, hogy a fülem hallatára rólam beszéltek, de nem mondták ki szándékosan a nevem, de amúgy egyértelmű volt, hogy rólam van szó...Úgyhogy feladtam.

Miért gyűlölnek az emberek?

19/L