Tanárok! Ti szeretitek, ha a diákotok ajándékot vesz nektek?

Középiskolai tanár vagyok. Nem nagyon szoktam kapni ajándékot és nem is várom el.

Időnként az érettségizőktől kapok egy üveg bort, vagy egy-egy osztálytól bonbont.

Kedves Kérdező!

3-as voltam. Igen, pedagógus vagyok, és pont úgy gondolom, hogy nem vagyok hajlandó kitenni magam annak, hogy valaki egy tetves tábla csokiért, amit egyébként meg sem eszem, különféle szívességeket vagy egyéni bánásmódot várjon el. Amúgy az osztályaimmal év elején tisztázni is szoktam, hogy nem fogadok el egyéni ajándékot. Ha ezzel bajod van, téged minősít, ugyanúgy, mint a stílusod!

Hát, elég ciki, ha valaki egy ilyen gesztus mögé is olyat lát, hogy az illető meg akarja vásárolni... de ez már önmaga elég büntetés, hidd el, alaposan megkeseríti vele a saját életét.

Nálunk sok pedagógus van a családban és elfogadják tanítványaik vagy tanítványaik szüleinek ajándékait, még ha természetesen úgy is érzik, hogy nem szolgáltak rá és csak a munkájukat végzik, meg hát ugye nem utolsósorban hivatásszeretetből gyakorolják a pedagógus mesterséget. Ők a leggiccsesebb vagy legegyszerűbb dolgokat sem nevezik "tetvesnek", hanem kiteszik otthon. Én meg amikor látogatóba megyek és látok valami ízlésficamos borzalmat, megtudván, hogy honnan van, teljesen megértem, hogy kiteszik, mert így tisztelik meg az ajándékozó szándékát, gesztusát.

Ennek régen sokkal nagyobb hagyománya volt - a nagyszüleim, dédszüleim generációjáról beszélek, ahol szintén több pedagógus és orvos volt - hogy tényleg, teljesen őszintén ez volt a HÁLA jele, nem azért adtak a tanítványok és páciensek ajándékot, mert bármit a jövőben elvártak volna, hanem mert HÁLÁSAK voltak a tanár/orvos MÁR ELVÉGZETT(!) munkájáért. Akkoriban nem "kellett" megvenni senkit azért, hogy jobb munkát végezzen, pedig nem is "tetves csokik", hanem baromfi, láda gyümölcs, mestermunka forgott kézen - ki mit tudott adni, azzal fejezte ki elismerését, háláját még évtizedekkel később is. Amikor nagyanyámat eltemettük, több olyan tanítványa eljött a temetésére, akiket egy emberöltővel ezelőtt tanított! De biztos csak egyéni bánásmódban reménykedtek... ;)

És igen, az ajándék visszautasítása súlyos sértés lett volna ezekben az esetekben, különösen ha az ajándékozó tiszta szándékának, őszinte hálájának MEGKÉRDŐJELEZÉSE van a hátterében.

Más kérdés, ha a tanár kerek perec kiköti, hogy nem fogad el ajándékot. Ilyenkor az ajándékozással semmibe vesszük a kérését és ez tiszteletlenség. Az ilyen kikötés is védhető, pl. hogy a többiek ne érezzék rosszul magukat, hogy nekik nem jutott eszükbe vagy nem engedhetik meg maguknak, hogy ajándékokat vegyenek a tanároknak.

Ez eléggé tanárfüggő.

Értelemszerűen illetlenség, ha egy tanár visszautasítja az ajándékot.

Éppen ezért nem vettem soha csokit nekik évzáróra, vagy más alkalomra, mert tudom, hogy annál személytelenebb nem létezik.

Ugyanakkor volt egy olyan tanárom is, aki konkrétan elvárta (!!!), hogy a karácsonyi húzáskor mindenki még külön megajándékozza őt is amellett, akit húzott az illető, és aki nem így tette, arra csúnyán nézett.

Anyám is pedagógus. Egy évzáró után alig győzi becipelni a kocsijãból a virág- és ajándékhegyeket. Természetesen ő az a normális fajta, aki örül ennek, mert ez annak a jele, hogy szeretik, és jónak tartják a szülők a gyerekekkel egyaránt.

Természetesen én is csak az osztályfőnököt, a fontosabb és számomra kedves tanárokat szoktam anno megajándékozni.

Akiben éreztem egy kis negatív energiát, és különben is az általam legutáltabb Bözsi néni az intézményben, annak nem vagyok köteles adni.