Miért nem történik velem semmi? Mindig folyton ugyanaz. (több lenn)

Neked kell indukálni a történéseket, ha azt szeretnéd, hogy történjen valami. Bármi ami más, ami új mint a megszokottak, az új történést is hozhat magával.

Kimozdulsz gépelés helyett, hétvégi programokat, fesztiválokat, bármit kinézel, elmész, ott vagy stb... Csoportokhoz csatlakozol, közösségbe jársz.

Hát látom, hogy az ilyenkor "kötelező" válaszokat már megkaptad. :/

Ha ilyen oldalon teszel fel ilyen kérdést, akkor ez sajnos ezzel jár, de ebből ne szűrd le azt hogy mindenki ilyen. Ezért ne keseredj el (még jobban).

A történeted több szempontból ismerős. Az enyém annyiban különbözik a lényeges dolgokban hogy 23 éves koromban lett barátnőm.

Nem tudom hogy van-e értelme itt részletesebb választ írnom...

Nekem ADHD, Asperger-szindróma és szociális-szorongás van, mindegyik hivatalos diagnózis. Mostanra, 45 éves koromra találtam rájuk megoldásokat - többé-kevésbé.

Ha a 'mozdulj ki', 'ne csak ülj a seggeden' dorgálások hatásosak lennének, senkinek sem lenne olyan baja amiket leírtál.

De van valódi megoldás - ezt fontos az eszünkbe vésni!

A leírásodból úgy látom hogy pszichiáternél még nem jártál. Fontos hogy elmenj!

Bár kapásból csak olyan 10-20% esélyed van rá hogy eléggé értelmes megoldásokat nyújtson, azért még ez egy lényeges első lépés.

Kedves Laca32,

Az öngyilkosság fontos téma, ezért szeretném hozzáfűzni hogy egyrészt egyetértek veled abban hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegségek esetében teljesen elfogadható, a szenvedés értelmetlen elnyújtását elkerülendő.

Amikor valakinek nincs ilyen betegsége, akkor a helyzete kilátástalansága miatt dönt így vagy gondol erre. Mert nem lát kiutat, és az élete gyógyíthatatlan fizikai betegség nélkül is lehet elviselhetetlen. Nem azért nem lát kiutat mert depressziós vagy mert gyenge, hanem mert ha nem kap valódi segítséget, akkor tényleg nincs kiút!

Azért sem lát kiutat, mert magától nem tudja hogy mi lenne az, és ha csak olyan tanácsokat kap hogy 'szedje már össze magát' az nem éppen intelligens és eredményes hozzáállás.

Egyébként én is próbálkoztam többször (hogy miért nem sikerült, az ebbe a válaszba nem fér bele) - de a lényeg hogy azért nem gondolkozom már ilyenen, mert már látok perspektívát, kiutat.

(És nem a szedd már össze magad, mozdulj ki jellegű "jótanácsok" segítettek).

Természetesen nem pátyolgatni kell azt aki öngyilkosságon gondolkozik hogy 'jaj te szegény', de nem is letámadni okoskodással.