Mennyit beszélgetsz másokkal és ebből mennyi igazán tartalmas?

Azt veszem észre, hogy hiába beszélgetek elég sokat nap, mint nap, valójában rettenetesen unom. Mindenki csak magáról beszél, vagy arról, ami őt érdekli. Azzal nem foglalkozik, hogy nekem mennyi közöm van a témához. Én meg mindenkit meghallgatok, mert nem akarok bunkó lenni. Sokan biztos hülyének néznek a sok aham, ühüm, értem, igen, tényleg? és ilyen semmitmondó szövegek miatt, amikkel próbálok valamennyi érdeklődést színlelni, nem túl ügyesen. De emiatt senki nem zavartatja magát, mondják tovább a magukét. Aztán van, aki miután lenyomta a fél életét a torkomon és már majdnem annyira unja a saját hangját, mint én, elkezd kérdezgetni. Ilyenkor azonban már annyira le van szívva az agyam, hogy semmi késztetést nem érzek megnyílni. Arról nem is beszélve hogy ilyen egyoldalú szóáradat után nem igazán érzem egy súlycsoportbelinek a lepénylesőnket. Valójában idejét sem tudom már, mikor volt részem igazán jól eső eszmecserébe. Talán már azt is elfelejtettem, hogyan kell felszabadultan társalogni. Mondjátok meg, egyedül vagyok ezzel az érzéssel?