Szoktál figyelmes lenni idegenekkel/ próbálod-e néha bearanyozni a napját egy idegennek?

Igen, szoktam. Elvégre GYIK-ra se mindenki trollkodni jár.

De amúgy szoktam, legutóljára egy kisgyereknek(8-9 éves lehetett) adtam neki az egyik cica pamacsos kulcstartómat, mert nagyon tetszett neki, de nem mert megszólítani, csak sugdolózott az anyukájának, hogy "cica van a néni táskáján", és hasonlók.

Az egyiket odaadtam neki, nagyon sokszor megköszönték és egész úton a buszon ölelgette a kulcstartót a kislány, majdnem elaludt rajta álltában.

A buszon utazók úgy néztek rám, mint egy idiótára, de nem érdekelt. Anyuka alig hitte el a dolgot, hogy a kislánya kapott valamit, a kislány meg boldog volt nagyon.

Persze megkérdeztem az anyukát, hogy elfogadják-e tőlem, és mondta is hogy nagyon szereti a cicákat a kislánya.

Kis dolog, de örök emlék marad, főleg a befásult emberek arckifejezése.

Nem vagyok hű de adakozó, de ha úgy van akár egy jó szóval vagy egy ehhez hasonlóval próbálok segíteni pár embernek, akikről úgy ítélem meg, hogy szükségük van rá vagy megéri segíteni, mert hálásak lesznek.

3

Aranyos történet:)

3-as vagyok.

Köszönöm szépen :) Azóta se bántam meg, hiába néztek rám furán az emberek, nekem elég volt az anyuka és a kislány reakciója, örök pozitív emlék marad! :D

Azt veszem észre, hogy hót fölösleges másnak jót tenni ebben az országban. Ha valamit megteszek, és fontosnak vélem, akkor azt belső érzés miatt teszem. Pl.: volt, hogy mentőt hívtam pár esetben részegre; volt, hogy idősnek segítettem dolgokban; volt, hogy útbaigazítottam embereket; volt, hogy kísértem embereket, mert erre volt szükség; volt, hogy beszélgettem idegennel, mert ezt kellett.

Mi lett az eredményre?

Semmi, minden ugyanúgy folytatódott, mint előzőleg, max. csak más szereplőkkel. Erről ez jut az eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=t99KH0TR-J4