Voltak olyan ismerősök, akikhez gyerekként elvittek a szüleid, de te nem szerettél oda menni? Vagy nem szeretted, ha ők jönnek hozzátok?

Persze. Szerintem mindenkinél volt ilyen.

Sehová se mentem szívesen, ahol nem volt gyerek, vagy legalább kutya, mert nem volt kivel játszani, és unatkoztam.

Anya egyik munkatársnőjéhez nem szerettem menni, meg egyik barátnőjéhez. Sosem tudtam megmondani a pontos miértet..

Anyai nagyszülőkhöz nagyon nem szerettem menni gyerekkoromban a szomszéd településre és azt sem szerettem, ha ők jöttek hozzánk vendégségbe. Pedig volt olyan, hogy kisiskolás korunkban náluk kellett tölteni a nyáriszünetben 1 hetet. Nekem az borzalmas szenvedés volt. Ők nagyon temperamentumosan, hangosan, viharosan, zajosan éltek, mint az olasz családok, állandóan mindenki ezres fordulatszámon pörgött (nem veszekedésre gondolok, hanem pl. 250 decibel volt az alap hangerő náluk beszélgetés közben is, túl kellett kiabálniuk egymást stb), mi meg egy nagyon csendes, szerény, egyszerű, kedves, szeretetteljes kis család voltunk. Túl éles volt nekem a kontraszt a két család között, nem éreztem náluk a nyugalmat, a biztonságot. Olyan zajosak voltak mind a négyen (nagymamám, nagypapám, anyu testvére, és neki a felesége, ők így négyen laktak együtt), mintha egy 8-10 sávos autópálya vagy sztráda közepén állt volna az ember. Amúgy rendesek voltak, de egy picit "furák", szokatlanok.