Milyen a nárciztikusz ember, mint szülö, mint férj vagy feleség, gyerekként milyen élete lehetett?

Akkor ez is az?

Mikor gyerek voltam sok mindent nem engedett anyám megengedni mert félt hogy apám mit fog szólni, vagy nem merte neki elmondani h pl a bucsuban pecáztam a néni azt mondta bármit választhatok, aztán mikor húztam elém rekta azokat a dolgokat amiket elvihetek mind fiús játék volt, asszem pluszban még fizetnünk is kellett, anyu ki volt akadva, de mondta h véletlenűl se emlitsem apámnak mert ki fog akadni, a kihúzott játékot meg majd odaadjuk az öcsémnek, sokszor repkedtek az edények amikor vlami nem tetszett apámnak, húsvétkor karácsonykor mindig morgós volt, anyámat még betegen is piszkálta a cigi miatt, apám nem nagyon járt dolgozni, ha mégis ment 3 napnál tovább nem birta és otthagyta, nagyon szegények voltunk akkoriban. Egyszer akartam adni a kiscsibéknek enni, vittem a darát egy jó közepes edénybe úgy féig volt benne dara aám észrevette és elkezett velem ordibálni (nem tudom hány literes lehetett, de talán 3 bögrét tett ki), nem tudom mennyi idős lehettem de az bizos h ovis voltam.

Elkezdtem rettegni h más is kiabálni fog velem, egyszer az aztalra tettem egy forró edényt és az aztalteritő ráolvadta, megiljedtem és sirva rohantam ki anyukámhoz előre szóltam neki h ne kiabáljon velem, és elmondtam neki h mi történt, láttam az arcán h le van döbbenve.

Anyám sokat sírt mert sokszor bántotta a kinézete miatt, meg azért mert cigitett. A tesom nagyon akaratos volt már gyerekként is, láttam h ez nem tetszik apámnak, én nem csináltam iilyesmit mindig elfogadtam a nagyon nagyon keveset mindenből. Kialakúlt egy szociális fóbiám, ugy érzem nincs személyiségem.

Anyám már nem él, apám elmond mindig mindennek.

A ruháit a széken tartja, és nem áll szándékában elpakolni maga után most is elmentek de a kajamaradék az asztalon van.

Avval fenyeget minket h nem fog venni semmit sem, a hüttőt letekerte h romoljon meg minden, amúgy ő a kedves barátőjénél eszik.