Miért nem tudok nevetni?

Szerintem amikor egyszerre többen vagytok; akkor fokozzátok egymás röhögését; és így, ha meg csak egyedül vagy; így nem néztek össze vigyorogva egymással.

Pl olyan is előfordult már a történelem során, :) hogy valaki mondott egy kegyetleg rossz viccet; és akkor egyvalaki el kezdett rajta röhögni; a többi meg már azon röhögött, hogy ő hogy röhög.

Egyébként meg lehet,hogy otthon nagyon be vagy feszülve; mert anyukádnak túl nagyok az elvárásai, és tehát tényleg lehet,hogy félsz elengedni magad; mert ha pl jó kedved van, jól szórakozol, tudod, hogy anyud-apud nehogy rádnyisson, hogy miért nem tanulsz. Tehát lehet egy ilyen megfelelési kényszer is, vagy pl valaki a családodból mondjuk délután alszik, és nagyon vékonyak a falak, és nem akarod őt megzavarni; vagy a szomszédot; vagy ha pl valakinek a környéken meghalt valakije, lehet hogy titokban legbelül tudatalatt azt érzed, hogy "nem mered megengedni magadnak azt a """"pofátlanságot"""" ", hogy neked jó kedved legyen; amikor valaki gyászol.

Én tehát ilyenekre tudnék gondolni.

Meg pl tehát lehet az is hogy te egy annyira társadalmi, annyira szociális lény vagy, hogy tehát neked pl a filmnézés az egy társadalmi program/esemény, tehát akkor érzed jól magad közben, filmnézéskor, ha a barátaid is becsatlakoznak, körbevesznek;

vagy pedig lehet benned sajnos akár rettegés is, meg másoknak már rettegve tiszteletben tartása; tehát hogy már rettegve valóan tartod őket tiszteletben; hogy "Jaj, csak nehogy megzavard őket."

Nekem ezek jutottak eszembe.

*vagy pl ha anyád sokat dolgozik,aziránt is lehetsz sok tisztelettel; és akkorhogy őt nem zavarod, amikor ő is végre pihenhet.

De tehát ebben lehet tisztelet,és félelem is.

1, tiszteled, mert pl sokat dolgozik, vagy mert alapvetően emberként is megadod neki a tiszteletet

2, félelem, mert tartasz tőle, hogy leüvölt, ha jól mered érezni magad, mert "hogy mered"; vagy úgy 'hogy' hogy a másnak közben rossz; vagypedig csak úgy általában, hogy te magad mit képzelsz, hogy neked jó, hogy képzeled, hogy neked jó kedved van. Tehát máshoz viszonyítva is, meg úgy önmagadban.