Nagyon kellemetlenül érzem magamat emberek közelében. Hogyan értessem meg a családommal, hogy nem akarok velük lenni?

Gyűlölöm a karácsonyt meg a többi értelmetlen ünnepet. Családtagjaim kriminálisak, kétszínűek, fröcsögve szidják egymást, de szemtől szembe nyalifali van.

Kerestem olyan embereket, akik hasonlóképpen gondolkodnak, de mindenkiben van valami visszataszító tulajdonság, ami miatt rájuk sem bírok nézni. Legtöbb politizál, okoskodik, felszínes, önző, utálja az állatokat, nincs tekintettel a természetre, hamarabb csodál meg egy drága autót, mint egy gyönyörű virágot.

Lemondtam mindenkiről. Pár éve még keresgéltem társamat, de rájöttem, hogy csak az egyszerű, felszínes emberek találnak egymásra.

Értelmes témát nem lehet véghez vinni a családtagjaimmal sem. Ruhákról meg más emberek anyagi helyzetéről társalognak, és mondanak “okosságokat.”

Csak nyugalomra vágyom. Szívem szerint elmennék valami tanyára, lenne egy magánbirtokom, tele fákkal, virágokkal, őzekkel, mókusokkal, kutyákkal, macskákkal, mindenféle állattal, kis kender ültetvénnyel és csak lennék ott, gondtalanul, tévé, emberek, autó nélkül, gyönyörködve az életben.

Remélem ilyen is lesz, de egyelőre azzal is beérném, ha nem kéne összejövetelekre elmennem.

Sajnos nincs beleszólásom. Rosszul érzem magamat minden emberi lénnyel.