Volt már hogy olyan társaságba kerültél, akik nálad iskolázottabbak, műveltebbek voltak, és kinéztek téged?

Őszintén nagyon kellemetlen, és nem igazán tudom túltenni magam egy tapasztalaton. Alapból vágyom arra, hogy az emberek elfogadjanak, és kedveljenek, én mindig azt szeretem ha béke van körülöttem, és mindenki szeret mindenkit. Mi a haverjaimmal mindig igyekeztünk bevonni mindenkit a társaságba, ha jött egy új tag, bevontuk a régebbi ökörködésekbe is. Nekem ilyen haverjaim voltak, sokan csak szakmáig jutottunk el. Aztán megismertem a páromat, ez 9 évvel ezelőtt volt, azóta is együtt vagyunk. Neki akkor volt érettségije, szakmája, felsőfokú nyelvvizsgája. Értelmiségi családból származik, a szülei orvosok, a bátyja is egyetemet végzett, többi felmenője is mind értelmiségi, jó kapcsolataik is voltak. Egyedül párom volt a fekete bárány akkoriban, de azóta már ő is elvégzett egy főiskolát. Szóval kezdetben még bandázott a régebbi haverjaival, bátyja haverjaival, akik egytől egyig mind hasonló körökből származtak. Egyszer bekerültem ebbe a társaságba egy sörözésnél, és azóta sem tudom túltenni magam, hogy egyikük sem szólt hozzám. Kezdetben azt hittem, hogy csak túlságosan magukkal vannak elfoglalva ahhoz, hogy velem törődjenek, de amikor próbáltam bevonódni a beszélgetésbe, egyre furább jelzéseket éreztem felőlük. Párom valahogy elkeveredett, én ott maradtam az asztalnál egyedül, nem ismertem senkit. 2 tag egymással szembe fordulva beszélgetett, utólag ciki, de én mégegyszer megpróbáltam bevonódni, aztán egy két szóval válaszoltak, és konkrétan hátatfordítottak nekem. Le voltam sokkolva, ezt már nyílt üzenetnek vettem. A párom visszaült mellém, de ebből semmit sem vett észre. Aztán visszakeveredett az egyik haverjuk barátnője, aki elkezdett "végre" beszélni velem, de egyre élesebb, szúrkálóbb hangnemben, mintha le akarna járatni. Próbáltam nyugodt mederben tartani a helyzetet, udvarias maradni. Kimentem a mosdóba, de a csaj utánam jött és még bunkóbb lett velem, a mosdóban direkt rám is nyitott pisilés közben, utana hisztérikus hangnembe kezdett átmenni. Ezt sem látta persze senki.

A barátomnak később mondtam, hogy elég kellemetlenül éreztem magam, főleg a csaj miatt, de ő elbagatelizálta, azt mondta az a csaj alapból túl erőszakos jellem, a haverjait meg mindig totál jófejnek ismerte, ő el nem tudja képzelni róluk, hogy direkt ilyenek legyenek...

Bocs, hogy hosszú lett, köszi ha elolvastad. Biztos nagyon érzékeny lelkű vagyok, és túl jó környezetben nőttem fel, de nekem ez az élmény az elsők között volt hogy kinézzenek valahonnan.

Én érzem azt, hogy nem voltam velük egy súlycsoport, a szüleimnek érettségijük sincs, mindketten szakmunkások, de nem érzem azt hogy ennyire kilógott volna a kapanyél a zsebemből, hogy leprásként kezeljenek. Nekem sosem számított hogy valaki honnan származik, milyen színű a bőre, mi a vallása, mi a végzettsége, ha velem kedves volt, én is kedves voltam.

Nagyon túlreagálom igaz?