Milyen előnyei és hátrányai vannak az aktív társasági életnek?

Én nem vagyok valami nagy társasági ember de rengeteg előnye van amúgy,és hátránya is. Kapcsolat építés,barátkozások,párkapcsolatok,munkák,élmények csak úgy alakulnak ki ha van társasági életed.

Hátránya az hogy simán belekeveredhetsz egy rossz társaságba is akik nem biztos hogy a jó irányba befolyásolják az életed,másrészt meg drága mindig a haverokkal lógni,randizgatni stb.

Persze ha ezek nem szempontok akkor neked inkább csak előnye van.

Elsővel nem értek egyet abból a szempontból, hogy társasági ember is pontosan ismerheti saját magát, nem lesz befolyásolható, nem veszíti el a személyiségét.

Nyilván vannak ilyenek is. Bár azt már inkább társaságfüggőségnek mondanám.

De, az egészséges énképhez szerintem nagyban hozzájárul, ha az ember más-más tarsaságokban, más más körökben is tud mozogni, tud kommunikálni és sokfelől kap visszajelzést. Valahol pont ez fejleszti a személyiségét is sokoldalúvá. Ami nem azt jelenti, hogy elveszítene belőle bármennyit is.

Ezzel ellentétben sokan szeretnek azzal jönni, hogy aki nem társasági az mennyire ismeri önmagát. Ami lehet igaz is és nem is.

Hiszen ha nem vag társaságban egész nap a saját fejedben vagy, akkor nincs "kontroll" nem kapsz külső információkat, nem kapsz visszajelzéseket. Így adott esetben pont ezért megy el a személyiség egyfajta torz irányba, felépít egy hibás énképet, legyen szó túlzott önrombolásról vagy akár túlzottan egós, nárcisztikus viselkedésről.

Aztán összességében mindkét irány jó ha az egyénnek jó. Van aki egyedül érzi jól magát, más társaságban. Olyan is van, hogy ez életünk egy-egy szakaszán változik akár rövidebb-hosszabb időn belül is.

Amúgy én személy szerint kifejezetten hátrányát nem látom a társaságnak.

Esetleg azt, hogy néha "sok" és nehéz ápolni.

És meg kell találni az összhangot, hogy maradjon idő magunkra is, de a társaság se mondjon le rólunk.

Én amúgy sok esetben "jutalmazom magam" hiszen ha a kutyáknál múködik akkor embernél is.

Értem ez alatt, hogy hívnak valahova, de nem annyira lenne kedvem menni, mert mondjuk egyedül mennék/lennék. Akkor ez esetben megállapodok magammal, hogy oké, most elmegyek a kedvükért, közben én is jól érzem magam. Cserébe előtte vagy utána nap magamra fordítom az időt és csinálok egy én-napot. Így jut is marad is.

Na jó ez így leírva elég fura, ennyire azért nincs átgondolva, de a lényege valami ilyesmi.

Na meg társasági életre mindig lehet azt mondani, hogy most picit nem. És picit félre tenni. Ellenben ha nincs akkor nehéz azt mondani, hogy most vágyok rá és nem nagyon lehet hirtelen előteremteni.

Amúgy egyik legjobb dolog tényleg a kapcsolatépítés.

Nem feltétlenül kell hatalmas dolgokra gondolni, de néha elgondolkozom, hogy szinte mindenben valami ismerős "segített" közvetve, közvetlenül.

Első munkahelyemnél ismerős kérdezett rá, tudnék-e menni mint gyakornok. Végül persze én bizonyítottam, és ott maradtam fixen is. De mégis ő segített az első lépésben.

Vagy van ismerősöm akinek nyaralója van, másiknak kulcsosháza. Nem nagy luxusra kell gondolni. De simán mondták, hogy ha kell ide adják 1-1 hétvégére.

Vagy például hobbim a túrázás.

Ezt is egyik legjobb haverom mutatta meg. Vele mentünk el, megtetszett, onnantól mentem egyedül. És idővel teljesítménytúrákon találtam társaságot is.

Egy túrán megismertem egy csajt. Végig mentünk, aztán egy következőn össze futottunk. Bejött nekem, de végül úgy ennyiben maradt a dolog.

Viszont volt vele egy ismerőse. Akivel azóta rendszeresen megyünk. Majd ő is hozta egy ismerősét aki szintén egy ismerősét. Aztán azóta van vagy 3-5 ilyen ismerős-ismerőse akikkel akár külön-külön is el tudok menni.

11:04... Igen végülis ilyen szempontból igazad van.

Nyilván kapcsolatközpontú emberek között is sokféle van. Vannak akik tipikus "háttér emberek" a társaságban. Olyanok mint a filmes bandákban akiket úgy nem említenek név szerint, csak ott vannak dísznek.

Illetve más az amikor valakinek határozottabb jelleme van, ami vonzza a társaságot és vezéregyéniségként tud működni.

Meg ugye megint más a fentebb már említett kapcsolatfüggőség is, amikor az illető akkor is vágyik a társaságra ha igazából semmi dolga nincs éppen velük és ha egy percre marad egyedül akkor is rosszul érzi magát.