Akinek volt szociális fóbiája, hogyan küzdötte le?

Nekem is volt ilyen csak enyhébb és okkal alakult ki. Szívesen leírnám, mit tettem ellene, hogyan jöttem ki belőle de a te eseted súlyosabbnak tűnik, nem vagyunk egyformák, így a megoldásaink sem ugyanúgy hatásosak.

Egy pszichiater vagy pszichológus tudna neked JÓ, személyre szabott tanácsot adni.

Gyógyszeres kezelést, főleg orvos javaslata nélkül, nagyon nem javasolnám, mert vannak, akik megbolondulnak tőle! Nekik genetikailag úgy működik az agyuk, hogy a gyógyszer összezavarja a gondolkodásukat. Tegnap láttam egy ilyen esetet, meg is sirattam.

Szóval mielőbb keress egy szakembert, ne pazarold az idődet kíserletezesre szorongásra.

Nekem szerintem sosem volt konkrétan szociális fóbiám, viszont most is tiszta görcs vagyok, hogy ezt írom, bár ez lehet attól is, hogy nem ettem, nem ittam még ma semmit, nem is nagyon mozgok, fázom is kissé, ám azért írok mégis, mert emlékszem olyan esetekre, amikor egyes munkák előtt a munkához szükséges kiképzés után én olyan, de olyan súlyos görcsökbe kerültem, hogy azt a büdös életbe nem felejtem el, konkrétan emlékszem még a McDonald'sban is 17 évesen, hogy görcsösen rettegtem attól, nehogy kasszába osszanak be, aztán amikor szerencsére csak a harmadik munkanapon mégis oda osztottak be, én elsírtam magam, annyira nem akartam kassza mögé állni, emberekkel szembe állni, kérdezték, hogy miért, mondtam, hogy ezért, mire mondták, hogy segítenek, és tényleg ott állt végig mellettem valaki, aztán ez egy idővel elmúlt.

Aztán dolgoztam hotelben is külföldön recepción, ahol külön telefonközpontos szoba volt egy főnek, én meg még az idegen nyelvet valahogy beszélve, de nem elég biztosan éppen a szemtől szembe kommunikációt részesítettem előnyben, de a telefontól úgy görcsöltem, hogy szintén sírógörcsöt kaptam, amikor oda osztottak be, aztán ebbe is belejöttem és ma már nem félek a telefontól sem, szóval tán gyakorlat teszi a mestert, de én nem vagyok szakember és nem is hiszem, hogy valaha is szociális fóbiám lett volna, szerencsére.

Szerintem is fontos, hogy felkeress egy szakembert, szerintem még csak nem is feltétlenül kerül sokba vagy egyáltalán pénzbe, ha a háziorvosodhoz fordulsz, tudtommal neki kell beutalót adnia pszichológushoz vagy pszichiáterhez, beutalóval szerintem még csak fizetned sem kell a terápiáért, de ahhoz viszont gondolom, hogy olyan érveket kell felhoznod, amely fontos lehet az államnak, hogy segítsen rajtad, érthető módon.

Én óvva intenélek téged minden gyógyszertől, akár receptre kapható, akár nem a függőség lehetősége miatt, és ugyanitt az alkohol nem hogy segít, hanem még kifejezetten káros is, hiszen nem csak függőséget okoz, hanem konkrétan mérgezi a tested és a lelked, öl, butít és nyomorba dönt, ahogy a mondás tartja, tehát inkább jógázz, meditálj, sportolj és beszéld ki a problémáidat legalább itt, de inkább szakembernek!