Jogos hogy idegesít hogy apám már betegesen ellenőriz és még az osztálytársaimmal folytatott beszélgetéseimbe is beleolvas, sose talál semmi olyant amit kifogásolhatna ,de először mindig rosszra gondol, mégha lánnyal beszélek akkor is? 17/L

Szerintem nem helyes, amit apád tesz, de leírok neked itt erről valamit, ami által talán könnyebben megérted ezt az egészet. Nekem van egy nevelt lányom, - tehát nem én nemzettem őt. Ezt a lányt kilenc éves kora óta ismerem és olyan szeretettel bántam vele, mint ha a vér szerinti lányom lenne, - semmiből nem hagytuk ki, a józan ész mentén mindent megkapott az anyjától és tőlem, amit csak elő tudtunk teremteni, soha, semmilyen alkalomból, semennyi időre nem "passzoltuk le" megőrzésre. Telt-múlt az idő, aztán egyszer csak "bekattant nála valami", - lelépett, abnormális dolgokat csinált, olyan dolgokat, amiket ha valakik, hát mi végképp nem érdemeltünk meg az anyjával. Végül csak talált egy srácot, aki három gyereket nemzett neki, majd eltűnt az életéből.

A lényeg:

Személyre szabott támadásként éltem meg, amikor kiderült, hogy gyermeket vár egy olyan férfitól, akiről jót még senki nem hallott és stabil pont sem volt úgy az életében, mint a családban.

Amikor elszakadt - életvitelét tekintve tőlünk, - akkor azt éreztem, mint ha egy darabot hasított volna ki valaki belőlem, - nagyon nehéz és kellemetlen volt ezt a tudatot pszichésen feldolgoznom.

Bár túlzásokba esik az öreged, de valamitől meg akar óvni - és ez akkor is így van, ha ez számos embernek kellemetlenséget okoz!

Próbálj meg vele leülni és beszélgetni arról, hogy bár tisztában vagy azzal, hogy egyelőre még ő teremt elő mindent ahhoz, hogy létezni tudj, de kellene valamit - mindkettőtök megelégedésére - változtatni, mert amit jelenleg csinál, az rosszul esik!

A helyedbe azt csinálnám,hogy egyik barátnőd át kell nevezni férfi névre,és olyanokat írni neki,hogy terhes vagy,mit csináljatok!

Esetleg venni egy terhességi tesztet,és véletlenül elöl hagyni.