Évekkel ezelőtt nagyon elcsesztem valamit, aminek most is iszom még a levét. Frusztrál?

Társasági életről van szó. Minden héten van egy nap, amikor egy bizonyos társaságba kell mennem, viszont senkivel nem tudtam kialakítani egy beszélgetős, barátkozós viszonyt, aminek következményeként azt az egy napot totál egyedül töltöm. Nincs kihez szólnom. Megszoktam, viszont minden alkalommal egy fura érzés fog el a nap végén, hogy mégis hogy lehetek ilyen nyomorék, más tud tök jó fej lenni én meg csak egy ilyen szerencsétlen.

Kívül mutatom, hogy engem ez nem bánt és nem zavar (mert mások engem hibáztatnának jogosan, hogy béna vagyok és köszönjem meg magamnak), holott borzasztóan bánt folyamatosan.

Segítséget nem várok, mert a saját nyomoromból csak én tudnám kirángatni magam, de tekintve, hogy a mai napot is teljesen egyedül töltöttem így kikívánkozott belőlem.

Ha ma csak egy jó tanácsot fogadsz meg, akkor az az legyen, hogy sose hagyd, hogy olyan helyzetbe kerülj, hogy 100 ember között is magányosnak érezd magad.

Hát köszi, hogy meghallgattatok. Jó éjt.