Nem merek új emberek felé nyitni/barátkozni velük. Szerintetek mit tegyek? (További infók a megjegyzésekben)

lehet tenni ellene. hülyén hangzik de a gyakorlás és a megszokás tud segíteni. szóval nem úszod meg, hogy emberek közé menj.

viszont vedd le a válladról a streszt és ne úgy menj oda hogy új ismerettségek miatt, meg ne akarj jó fej vagy érdekes lenni. hanem csak azért menj, hogy szokd a helyzetet. oda mész haza mész. ez egy siker.

és ezt ezt csináld sokat amíg nem. érdekel mit gondolnak rólad, mert megtapasztalod hogy akármit gondolnak túléled, köv nap is oda tudsz menni az élet megy tovább.

és ha esetleg más emberrel megpróbálsz kapcsolatba lépni az egy ember legyen, amikor egyedül van. ez sokkal könnyebb mintha csapat van.

arra is gondolhatsz hogy az ember nem képes tartósan félni. valami feladja belül. nagyon extrém helyzetekben közvetlen életveszélynél is valahogy nem érdekli már a lelket egy ponton túl.

hosszabb távon meg oda kellene eljutnod, hogy olyan dolgokról beszélj amilyen vagy. mert itt az is a félelmed lehet, hogy meg akarsz felelni annak ami történik és abban jónak lenni, de te nem. olyan vagy. szóval akkor és azokka fogsz tudni jól élvezettel ismerkedni akiknek magadat hozod és akiket ez érdekel (és az emberek jó részét nem fogja érdekelni és ez ok)

Nehéz pontos választ adni arra, hogy számodra mi lehet segítség, de általánosságban én ezeket tudom ajánlani:

1. környezetváltás: saját tapasztalatból mondom, hogy a környezet nagyon meghatározó tud lenni. Engem pl két évig csesztettek folyton minden apróságért. Aztán négy évet lehúztam egy olyan nagypofájú osztályban ahova egyáltalán nem is illeszkedtem be. Utolsó évemre jöttem át egy nagyon jó suliba (közösség szempontjából), leírhatatlan különbséget tapasztaltam... Mindenesetre ha te is úgy érzed, egy tartósan rossz közösség az oka a szorongásodnak, ne habozz váltani!

2. figyeld az embereket: ha kilépsz a saját gondolatvilágodból és azt nézed, a többiek vajon miről gondolkodnak/beszélnek, fel kell vetned magadban a kérdést: vajon tényleg engem utálnak éppen, vagy csak a beidegződött negatív gondolatok miatt érzem magam rosszul. "Hallgasd ki" a beszélgetésüket, próbálj bizonyítékot szerezni a saját negatív gondolataid megerősítésére. Ha ez nem jön össze, talán mégsem volt igaz, amit elsőre feltételeztél. Ha pedig odamész beszélgetni velük, próbáld meg felvenni a beszélgetés fonalát, elvegyülni az ő világukban (persze, ha ideálisak számodra).

3. a fizikai sík: előfordulhat, hogy túl nehéz a lelki problémákat elviselni. Szerencsére nem csak agyad van, hanem tested is. Fektess rá nagyobb hangsúlyt! Jöjjön bármi, ami kicsit kizökkenthet végre! Ebbe a kategóriába tartozik: zene, csoki, napfény, futás, lelassult légzés, természet, jóga, izomrelaxációs gyakorlatok...

4. külső segítség: az emberektől való félelem valóban nem söpörhető szőnyeg alá (ahogy azt már írták előttem), hisz mindenhol találkozunk emberekkel. Pszichológussal együttműködve kialakulhat a nyugodt, bizalmas kapcsolat, amit átültethetsz "valós élethelyezetekre" is. Ha túlságosan erős a szorongás, szóba jöhet gyógyszeres kezelés is, ami próbálja helyreállítani a testedben lévő anyagok összetételét, elősegítve a jobb közérzet kialakulását.

Remélem tudtam segíteni