A felnőttek és némelyik fiatal meg a pszchihomúkusok miért azokat a dolgokat mondják mindig a baj forrásának amik igazából jó dolgok? Miért kell mindig beállítani rossznak azokat a dolgokat amiket a fiatalok szeretnek?

"A bulizást , cigizést, ivást, partydrogokat miért kell megtiltani ennyire?"

Ezt szakmabeliként is cáfolom. Pont azon dolgozik gőzerővel a szakma, hogy az ilyesmik démonizálása helyett árnyaljuk a képet. Például volt korábban ez a nagy videojáték=rossz mánia a köztudatban, amiről a szakma már 10 éve tudta, hogy nem leszel tőle agresszívabb, mint amilyen vagy, ha amúgy sem lennél, illetve azzal is teljes mértékben tisztában vagyunk, hogy az internet főgonosznak való beállítása is a világ legnagyobb hülyesége.

A szerhasználat pedig általában egy tünet, nem kórkép. Vannak olyan emberek, akik hajlamosak a függésre, megszállottságra alkatilag. Lényegtelen, hogy épp a drog legális körülöttük vagy az alkohol elérhető számukra, ugyanúgy találni fognak valamit, amibe belebuzulnak (és ezt csak megkoronázza az adott szer addiktivitása). De szer nélkül is tökéletesen működik a dolog, ezek az emberek találni fognak valamit, amire ráfüggenek: teljesítményre, fájdalomra, élvezetre, bármire... Igen, ez valóban nem egészséges, ezt kár tagadni, viszont a köztudatban például a sportfüggőség és a munkamánia egy teljesen elfogadott dolog, pedig nagyon gyakran ugyanarról a tőről ered...

Lényeg a lényeg, nem, a szakma sem ezeket tartja a fő problémának. A szerhasználatot is más miatt tartjuk súlyosnak (jellemzően nehezebb lejönni olyan dolgokról, amik erősebben belenyúlnak az idegrendszeri biokémiai folyamatokba és nem csak egyfajta természetesen is végbemenő folyamatokat serkentő, gerjesztő tevékenységnek számítnak, hanem konkrétan kemikáliák).

A fő problémát nem ezekben a dolgokban kell keresni, hanem a genetikai hajlamban és abban, hogy az a szerencsétlen delikvens az élete kezdetén miért nem lett megtanítva arra, hogy a saját gyenge pontjait megfelelően kezelje és ennek fényében normális életet tudjon kialakítani. Ez a köznevelésen és az elsődleges nevelőkön (szülők általában) csúszik el. És itt sem arra gondolok, hogy bármit tiltani kellene, inkább azt a hatalmas érzelmi és egyéb elhanyagoltságot, aminek ebben a káoszban egyre több gyerek van kitéve.