Borzasztóan izzadni kezdek, mikor emberekkel beszélgetek, konkrétan folyik rólam a víz, mit tudnék ez ellen tenni?

Én azt tanácsolom, hogy lépj ki a komfort zónádból és ne csak akkor beszélgess velük ha muszáj, hanem minél többet direkt keresve a lehetőségeket.

Ha ez nem mulasztja el akkor mindenképpen szakember segítségét javaslom.

De szerintem el fogja. Mert amikor egy helyzetet rutinból kezelsz már le a nagy ismétlés számnak köszönhetően, akkor elmúlik az izgalom, a megszokott környezeteddé válik az.

Nekem az volt egész életemben a "mumusom", hogy ismeretlen társaság előtt - vagy egy nagyobb társaság előtt (például: a saját osztályom előtt) mindig izgultam, zavarban voltam és rettegtem tőle, hogy valami olyat csinálok, ami miatt kigúnyolnak!

Például, az is gondott okozott, hogy elhúzzam a függönyt, kinyissam az öltözőajtót, én vezessem a szalagfutást, megoldjak egy feladatot a táblánál stb...

Már alsóban elkezdtek piszkálni, mert csendes, visszahúzódó gyerek voltam.

Ez a lelki terror egészen középiskola végégig kitartott...

Volt, hogy nem sok választott el az öngyilkosságtól!

Sajnos, a mai napig nem szívesen járok társaságba. Ha mégis úgy alakul, nehezen oldódom fel, szorongok. Egy szerencsétlennek tartom magam.

Gyerekként is gyakran volt, hogy tudtam mit kell csinálnom vagy mondanom, mégis szinte tudatosan elrontottam az adott feladatot, mert rettegtem, hogy kigúnyolnak...

Nem tudom nem értek a mai fiatalok lelkéhez. Manapság mindenféle kimondhatatlan nevű dolgok gyilkolják őket, amiket én hírből sem ismertem anno fiatal koromban.

De én pl. fiatalon volt hogy bedadogtam szavaló versenyen ami a saját osztályom előtt pedig ment. De olyan is hogy egy weboldalról tartottam előadást és piros fejjel toltam végig, hebegve-habogva.

És sok minden más is.

Aztán úgy gondoltam hogy nem jó ez így.

Elmentem kommunikációs tréningre, ahol (többek közt) embereket szólítottam le az utcán, meg hasonló komfort zónán kívüli dolgok.

És elmentem több önismereti tréningre, foglalkoztam magammal, próbáltam megismerni hogyan működöm, ki is vagyok én.

És most nincsenek ilyenek, ha sok ember előtt kell beszélnem direkt élvezem.

Így most bajban is vagyok - ez egy betegség és nem illik olyat tanácsolni hogy fejlődj és ezáltal magasabb szintű készségeket, képességeket fejlessz, az önismeret növelésével pedig sokkal de sokkal magabiztosabbá válj.

Aztán lehet hogy ezt a generációt olyasmik támadják meg ami a mi időnkben még nem volt, és mi tovább tudtunk fejlődni, de a mai fiatalok már nem tudnak mert ez betegség...

De kétlem hogy így lenne - bocsi.