Lehet ez lett volna életem lehetősége, erre nem elcsesztem?

Nem is tudom hol kezdjem.. Szóval egy fiúról van szó, akivel találkozáskor olyan dolgot éreztem, amit mással azelőtt még sosem. Tetszett na, mondjuk ki. Nem tudom ez fordítva is igaz volt-e, mindenesetre valamennyire kölcsönös lehetett a szimpátia, mert egymásra mosolyogtunk a találkozásunk elején. Természetesen ettől totál zavarba jöttem, ezt követően igyekeztem nem rá nézni (óriási hülyeség tudom, így utólag már én magam sem értem miért csináltam), viszont éreztem, hogy néha-néha rám néz. Egyszer ránéztem, amikor éreztem, hogy nézett és nem kapta el a tekintetét velem ellentétben. Ha ez még nem lett volna kellően rossz, még a fülemet is bedugtam és zenét hallgattam… Amikor csináltam valamit (pakoltam stb), akkor nézte, hogy mit csinálok. Amikor pedig kivettem a fülest olyan érzésem volt, mintha meg akart volna szólítani, de fogalmam sincs ezt honnan vettem.

Nagyon ciki voltam??? Lehet sose látom többet ezt a fiút, pedig nagyon jó lenne, de elcsesztem..