Suli vagy munka a jobb?

Munka!

Ha hazaérek akkor vége a napnak. Van szabadnap, betegszabi. Napközben ehetek, ihatok, mehetek mosdóba engedélykérés nélkül. Ha nem tetszik akkor szabadon válthatok. Ha tetszik, akkor nem lesz vége 4 év után automatikusan. Nem kell eltűrni hogy dedósként kezeljenek. A napok aktívabban, változatosabban telnek.

És még fizetés is jár.

Mindkettőt imádom épp ezért dolgozok egyetem mellett. Bár hamarosan diplomázom, nem akarom abbahagyni a tanulást, megyek tanulok tovább. A munkát sem fogom feladni. Szerencsére elég jól megy a kettő együtt, jut idő a kikapcsolódásra is.

(A szüleim támogatják a tanulmányaimat, nem a pénz az elsődleges motivációm a munkámban)

Minden szempontból a munka!

(pedig gyárban dolgoztam 3-4 műszakban... De 1000x inkább ez!)

Ha szereted, amit csinálsz és érdekel a munkád, akkor a munka!

Az iskola rettenetesen demagóg és még egyetemi képzés esetében is korlátoz. A munkában nincsen ennyi korlát, magad választod ki a céget, ami lehet kellően laza. Magad választod a munkakört, amiben a feladataid zöme izgalmas lehet számodra. És még pénzt is kapsz.

Dolgoztam egyetemmel párhuzamosan pár évet, nekem az volt az ultimate pokol. De az sem volt jobb, mikor csak az egyetem volt, pedig eltöltöttem ott 5 évet.

Nem kell sok területen megfelelned [pl amik nehezek, kémia, földrajz], és, még miután ledolgoztál letoltál 8 órát ,nem kell még tanulnod a holnapi 8 órádra.

Jó esetben olyan munkát találsz, amely megfelel a képességeidnek;

és még fizetnek is azért, hogy egész álló nap gürizel.

---

Legalább lesz kereseted, nem kell anyádtól kuncsorognod; nem a szüleidnek a jóindulatán függ; hogy megvehetsz-e magadnak valami új pólót, vagy új cipőt. Szóval értékelve is van, hogy kidolgozod a beled; ott nincs ilyen; hogy 1-es, 2-es, vagy 3-as; meg van csinálva vagy nem? Beleadtál -e mindent, vagy nem? Akkor a legjobban / a legjobb tudásod szerint sikerült; remények szerint úgy , ahogy a főnök is elvárja; mert olyan munkán nem alkalmaz sokáig, amin látja,hogy meghaladja a képességeidet.

---

Szóval csak egyféle területen kell helytállnod, amiben jó vagy; nem kell egy nap 8 féle tantárgyból 5-ösre teljesíteni. Az már emberfeletti. És alapműveltség, hogy egyből elvárják, még ami nem is a képességeidnek megfelelő (pl egységkör/matek), azt is ötösre tudd; mert az szerintük alapműveltség. (Amit én pl- egységkört- nem tudtam megérteni, hiába is próbálkoztam/gyötörtem az agyam. Az osztálytársaim közül páran már biztos vagyok benne, hogy meg sem próbálták megérteni ♥, na de én próbálkoztam, és nekem úgyse ment. Nem vagyok buta, 5.-től 8.-ig általánosban matektagozatos osztályba jártam) Szóval, ott az az alapműveltség, hogy azt a feladatot tudd megoldani - a munkában- amit eléd leraktak; abba az egybe kell beletanulnod; és akkor sikeres tudsz lenni benne évekig. Meg még azt a harmatpont-számítósat a földrajztanár nem is tudta rendesen elmagyarázni; de szivatott vele minket; hogy mindenki addig írja ; amíg minimum egy kettest össze nem hoz belőle. Nemtom hány egyes minősítést kaptam miatta. Aztán asszem, valamelyik szülő fogadóórán, vagy az osztályfőnök, reklamált, hogy ez így etikátlan. Valahol mintha olvastam is volna olyat, hogy ez valahol le van írva ilyen szabály, hogy a tanár nem adhat ugyanabból a tananyagból többször egyest. Na de nálunk megcsinálta. Ezt amúgy itt olvastam Gyakorin egyszer, és nem tudom, hogy ez náluk a házirendben volt, vagy valami felsőbb ilyen szabályzás.

Meg még azt is olvastam valahol; lehet, hogy azt is itt; hogy, ha egyetlen tanár nem elég ahhoz, hogy leadja az összes tananyagot, akkor a gyerek hogy legyen pró mindenből? Tehát, úgy értem, hogy minden tanárnak van egy szakterülete, ahhoz ért, amiben pró; és akkor a gyerek hogy legyen pró az összesből??? Szóval lehet ,hogy a saját területükön kívül a tanár se jó a többi tantárgyból; akkor a gyerek hogy legyen olyan jó, hogy mindet/az összeset megtanulja? Szóval ha egy tanár nem elég, akkor a gyerek hogy tanulja meg mindet? Hogy álljon helyt egyszerre tíz, vagy nemtom, mennyi -az összes- területben? Ráadásul ötösre; tehát a megjegyzőkészsége -nemtom, van-e ilyen szó, de most így írom, mert így érthető - meg a problémamegoldóképessége is véges. Főleg, ha egész nap, napi 8 órában, heti 5 napon keresztül szivatják; és lehet, hogy tökre ki is készül, mert neki pl egy tantárgy nem megy; akár minden másból ötös, de abból , ami meghaladja a képességeit, akárhogy tanul, akárhogy igyekszik, nem tud 3-asnál jobbat összeszedni. Melóban meg nem kap olyat eleve, amit nem tud megcsinálni; és akkor egyes sincsen belőle, meg javítóvizsga, ha annyira el lett szúrva valakinek az osztályzata. Volt amúgy olyan tanárom is ám, akinél az osztály 90%-a bukdácsolt, félévkor gyorsan le is adott minket szerencsére; így kaptunk egy mérföldekkel jobb tanárt. :):) Meg persze olyan osztálytársam is volt, aki a legegyszerűbb tantárgyakból is, azért, mert ő félvállról vette, képes volt megbukni, így évet ismételt. Ballagáskor az ő új osztálya (akikhez azután került, hogy nálunk 1 tárgyból megbukott 10.-ben) állta a sorfalat; és akkor sírt szegénykém, hogy ,,Neki is ott kéne lennie."-mármint,magára mondva, hogy "Nekem is ott kéne lennem."- köztünk, a ballagók között. Osztályfőnöke is aranyos volt, hallottam; mondta neki, hogy ,,Majd jövőre ott leszel te is." Aranyos volt, így próbálta vígasztalni, de hát erre most ugye nem nagyon lehet olyat mondani tényleg, amitől az ember megnyugszik. Úgyhogy egyik osztálytársam kiállt a sorból, ahogy úgy ott vonultunk; és kicsit megölelgette, utána folytatta velünk a vonulást.

---

---

És tényleg, alapműveltségnek kikiáltanak egy olyat, amit hiába próbáltam, nem tudtam megérteni, pedig nem vagyok hülye, átlagos, vagy kicsit azon felüli képességekkel rendelkezem.

Meg a földrajztanár is a harmatpontos dolgozat miatt csomó embernek is valami 5 db egyest beírt.