Fontos, szükséges, vagy romboló, ha van egy központi személy az életetekben?

Vannak fontos emberek a környezetemben, akikhez közel állok, akiknek nagyon megérezném a hiányát. De pont ők teszik szebbé is az életem.

Nyilván nagyon hiányoznának, ha bármi okból elveszíteném őket, de felnőtt ember vagyok, mentálisan egészséges, így fel tudom dolgozni azt is, ha valami rossz történik.

Szerintem hülyeség azért nem közel kerülni senkihez sem, mert mi lesz majd, ha nem lesznek már.

Nekem a legfontosabb a férjem és az anyukám.

Ezen kívül van néhány jó barátom, és néhány közeli családtag, akikkel nagyon jóban vagyunk.

Mindannyian részei az életemnek, nyilván a férjem leginkább, mert vele élek együtt.

Nagyon jó, hogy vannak nekem, de nem vagyok függő senkitől sem.

Fontos

Csak miatta járok be dolgozni hogy lássam minden nap

Nekem azt hiszem azok az igazán fontos emberek az életemben, akik inspirálnak a személyükkel. Nekik nagyon meg lehet érezni a hiányukat, hiszen hirtelen a padlóra kerül a motivációd, ha már nincsenek. Nem kell ehhez semmit tenniük, a személyük maga teszi ezt a hatást. Valamiféle belső tüzet gyújtanak beléd (és itt nem a szerelemről beszélek).

Hogy inspirálni kik tudnak? Azt hiszem, ahhoz nagy lelki hasonlóség kell, sőt, általában véve azok, akikben meglátok valami magasabbrendűséget, valami olyat, amitől példaképpé is válik az illető bizonyos szempontból. Huszas éveim elején ezt a választ adnám a kérdésre. De biztos vagyok benne, hogy később ez változni fog.