Mi történik a korosztályunkkal? Ennyire megváltozott az értékrendünk? Kérdések a Z és Y generációval kapcsolatban. Többi lent.

Nem lehet általánosítani és bár valóban léteznek azok a káros tendenciák, amikről te is írtál, ezek mindig is (legalábbis nagyon régóta) jelen vannak a társadalomban. A fő különbség szerintem az, hogy manapság ezek már sokkal nehezebben elérhetőek és sokkal szélesebb skálán mozog egész világ. Sok a szélsőséges eset és alapvetően minden szempontból több ingernek vannak kitéve az emberek.

Már az ókorban sem volt újdonság, hogy valakit tudtak támogatni a szülei, valakit pedig nem, ahogyan az sem, hogy valaki megbecsülte ezt, valaki pedig nem. Ezzel igazából nem tudsz mit kezdeni és éppen ezért nem is érdemes bosszankodni miatta. Minél régebbre mész vissza, annál nagyobb jelentősége volt a családi háttérnek. Pár évszázaddal ezelőtt még iskolába se volt egyértelmű, hogy beiratnak, pláne bármilyen magasabb, nívósabb képzésre és bár manapság is sokat tud jelenteni, hogy honnan jössz, több embernek adatik meg, hogy tanulhasson.

Engem a mai napig támogatnak a szüleim, mert megtehetik és mert szeretnek. Ezért nagyon hálás vagyok és szeretném a jövőben majd viszonozni nekik, bár amilyenek, a pénzt biztosan nem fogadnák el (a tavaszra viszont intézni fogok nekik egy nyaralást). Kapásból a külföldre költözésem is sokkal nehezebb lett volna, talán évekkel el is tolódott volna, ha nincsenek ott ők (és a nagyszüleim), hogy támogassanak.

Egy múzeumban dolgozok mint múzeumpedagógus és tárlatvezető. Nagyon szeretem a munkámat, és elég jól fizet, annak ellenére, hogy csak 4x6 óráról van szó. Mellette van időm nyelvet tanulni (az angol és olasz után most éppen a spanyol felsőfokra készülök) és a szeretteimmel és a hobbijaimmal is időt tölteni. Azt hozzáteszem, hogy protekció árán szereztem meg (részben) az állást, ugyanis egy másik múzeum ajánlott be, ahol az egyetem alatt önkénteskedtem, majd gyakorlatot végeztem. Részállásban szoktam rendezvényeken való fotózást is vállalni.

A párom ugyanebben a múzeumban dolgozik, csak ő restaurátor. Mellékállásként megrendelésre készít illusztrációkat, illetve ő is van, hogy rendezvényeken fotóz (olyan is volt, hogy egyszerre mindketten ugyanott fényképeztünk :D).

A párkapcsolatok terén főleg nem lehet általánosítani. A páromat egy kávézóban ismertem meg (ő ott dolgozott, én rendszeresen jártam oda), és alapvetően az köt össze, hogy mennyire jól megértjük egymást (nagy részben a közös érdeklődéseinknek hála) és hogy egyszerűen szerelmesek lettünk a másik személyiségébe. Igen, külsőleg is vonzónak tartjuk a másikat, de nem ez az elsődleges aspektusa a kapcsolatunknak.

Az "anyagi" részekre reagálva az alábbiak tudom személyes példaként felhozni:

~ A párom és én kettő és fél éve vagyunk együtt és már másfél éve élünk együtt egy közösen bérelt lakásban. Mivel még úgysem tervezünk családot alapítani és még nem biztos, hogy ebben a városban tervezzük a végleges letelepedést, így nem is törjük magunkat, hogy venni tudjunk egy ingatlant. Ez a lakás minden szempontból megfelel nekünk és elég jól félre is tudunk tenni mellette.

~ Autónk nincs, mert teljesen felesleges. Egy fővárosban élünk, ahol jó a tömegközlekedés, bár mi főleg sétálni szoktunk, mert azok a helyek, ahova rendszeresen járunk nincsenek túl messze egymástól és amúgy is szeretünk sétálni és közben nézelődni. Ha autós túrákra megyünk, vagy kölcsönkérjük a párom nagybátyjának az autóját, vagy bérlünk egyet közösen vagy barátokkal. Pont ezért (bár egyáltalán nem prioritást) a jövőben szeretnénk majd egy ilyen "camper van"-ra is szert tenni. Ilyesmire gondolj: [link]

~ Fogalmam sincs, hogy milyen telefonja van a páromnak, de már több éve ugyanazt használja és nekem is már egy öt éves telefonom van, amit a szüleimtől kaptam még karácsonyra (jól működik, szóval nem tervezek váltani). A legdrágább eszközeink az a párom csillagászati távcsöve és a kettő kameránk (egy az övé, egy az enyém). A csillagászat és a fényképezés is nagy, közös szenvedélyeink, így ezekre (és a többi hobbinkra) szívesen költünk.

Sose volt annyi lehetőség, mint manapság, ami szerintem egy pozitív dolog, de elkerülhetetlenül is magával hozza a negatívumait. Más embereknek más lehetőségek adatottak más és ezekhez másképpen viszonyulnak.

24/N

#13

Az anyagi javaknak mindig is nagy jelentősége volt és mindig közrejátszottak abban, hogyan ítélt meg egy embert a társadalom. Lehet írni, hogy nem ennek kéne a legfontosabbnak lenni, hogy ez felszínes dolog (egyetértek), de már az ókorban is jelen volt ez a dolog. Nem jó, de ez van. Egy értelmes ember mindig először a jellemedet fogja nézni, aztán a többit.

A páromat az Erasmus programom alatt ismertem meg. Ő helyi volt, a hat hónapos kintlétem alatt öt hónapot voltunk együtt. Visszajöttem, befejeztem az egyetememet, aztán augusztusban kiköltöztem hozzá és kint elkezdtem a mesterképzésemet. Egyébként mielőtt megismerkedtünk volna, azelőtt is az volt a tervem, hogy a mesterképzésemet már külföldön kezdhessem el.

Azt azért hozzátenném, hogy minden szempontból a szerencsésebbek közé tartozom, hiszen nekem Magyarországon is adott volt minden: a múzeum, ahol önkénteskedtem, munkát ajánlott, illetve egy belvárosi lakást is örököltem volna a nagyszüleimtől. Éppen ezért nem szeretnék okoskodni, de ahogy én észrevettem, Magyarországon is megtalálhatod a számításodat, ott is ki lehet alakítani egy kényelmes életet, csak tagadhatatlanul vannak nehezítő tényezők (bár ez nem csak az ottani helyzetre érvényes).

24/N (#11)

#12

Nem vagyok nagyképű, csak leírtam, hogy miért nem szoktak kapkodni egy pasiért.

Sokaknál már önmagában taszító, ha a foglalkozásoddal akarsz villogni, hogy te mérnök vagy.

Ezzel azokat a nőket lehet bevonzani, akik nem igazán képesek saját egzisztenciát építeni, keresnek egy fejőstehenet, aki majd jól keres.

A jó nőket viszont nem ez érdekli, hanem a személyiség, külső, kémia.

Nagyképűnek inkább az tűnik, aki azt hiszi, hogy elvégzett egy iskolát és ezért már minden nő érte versenyez.

Szerintem rossz réteggel ismerkedsz/barátkozol. Én pont ez a korosztály vagyok, most töltöttem a 24-et, de nem ezt látom a környezetemben. A teljes baráti társaságban 2 embernek van valamennyi hátszele otthonról, az egyik pont én vagyok, ami annyit jelent, hogy lakhatok ingyen amíg lakásra gyűjtök a szüleim lakásában a párommal. Egy másik srác kapott szinten egy fél lakást, valamint közös autót tesójával. Ennek ellenére mindenkinek diplomája van, munka mellett mester diplomázunk, hogy haladjunk előre. Páromnak pl. túl sok segítsége nem volt, amikor osszejottunk már több éve, max. 1 mis saját megtakarítása volt, autó, minden nélkül. De tudtam hogy jó diplomája van, motivált, okos, szeret dolgozni, és együtt építetjük az életünket.

A környezetünkben szinte minden pár nagyon hasonlóan van ezzel. Szóval szerintem tényleg rossz fajta lányokra hajtassz vagy a barátaid nem jó körökből vannak.