Hogyan kommunikáljak olyan emberekkel, akik nem tisztelik az énhatáraimat?

Akik hasonlóan empatikusak, nyitottak és elfogadóak mint amilyennek magamat is gondolom, azokkal szívesen beszélgetek, de azok akik nem tisztelik a határaimat, azok leszívnak teljesen. Finoman jelzek, nem értik, nem akarok bunkó lenni így csak magamban fortyogok, de nem jó ez így. Sokat olvastam már erről, tudom elméletileg mit kéne tennem általánosságban, de a gyakorlatban ez nem megy.

Írok egy példát. Találkozok valakivel aki megkérdezi, hogy vagyok. Mondom neki, most jövök egy hosszú továbbképzésről amin olyan érdekes dolgot hallottam... de el sem tudom mondani, a szavamba vág, az mind semmi hát ő meg olyan elfoglalt neki annyi meg annyi dolga van, és már magáról beszél. Finoman jelzem, hogy még nem fejeztem be a mondandóm, de le se sz@rja, dől belőle a szó megállás nélkül. Oké én meghallgatom de ne így már!!!

Vagy amikor vitás helyzetben le akarnak uralni, csakhogy nekik legyen igazuk. Én szeretek vitázni értelmes partnerekkel, de az agresszív megmondó embereket utálom. Egyáltalán, az agressziót gyűlölöm. Ilyenkor dühös vagyok, de nem mondom meg az illetőnek a magamét, mert nem akarom megbántani. Az ostoba fecsegőket le tudom állítani, de az intelligens parazitákat nem.

Most is van egy munkatársam, aki okos, intelligens és állandóan jön beszélgetni, de az a célja, hogy megmutassa, mennyivel okosabb nálam. Nem tudom kikerülni, együtt dolgozunk, így gondoltam, beleállok a dolgokba, legalább gyakorlom, hogy kell magam megvédeni, hát nem túl jól sikerül. Felvet valami témát, aztán kiselőadást tart róla, mint egy tanár a diákoknak, csakhogy ő nem fogadja el a másikat egyenrangú partnernek, mert a saját felsőbbrendűségét bizonyítja magának. Ma is na ezzel felcseszett: megkérdez valamit amire válaszolok, beleköt, hogy nem teljesen jól mondom és elkezd körbemagyarázni. Szakmai dolgok, számítógépes programról. Mondom neki, hogy én ezt tudom, ismerem, használom, erre közli velem, hogy az őt nem érdekli, akkor is elmondja, mert el akarja mondani. És mondta. Magyarázta. Mintha nekem kellett volna megtanítania. Már csak azért is hallgattam, mert azon filóztam, mit lehet egy ilyen emberrel kezdeni, igazán szeretném valahogy megfordítani ezt a kommunikációt, mert ha szeretném megtartani a munkahelyem, el kell viselnem őt is. A legdurvább, hogy olyan durván általánosítgat és kinyilatkoztat, igen a nők ilyenek, bezzeg a férfiak olyanok. Ja én nő vagyok, ő meg férfi, dehát nincs jó véleménye a nőkről, ha meglátom, már gyomoridegem lesz, na mindjárt jön és kérdez, én meg a buta nő majd nem tudok rá válaszolni.

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de próbáltam sokmindent leírni, de a lényeg a kérdésben van, hogyan tudom az ilyen szituációkban megvédeni magam, hogy ne az legyen, hogy buta vagyok, gyenge vagyok, leuralnak, hagyom magam stb.

A konkrét példákban amiket leírtam, ti hogy reagálnátok? Mit tudtok tanácsolni, nyilván az önbizalmam is kéne erősíteni, na de ugyan hogy???