Bullyingoltak (Bántalmaztak) benneteket valaha az iskolában?

Engem csúfoltak egész általános iskolában. Otthon ütöttek-vertek, minden nap elhordtak minden kurvának kiskorom ót.

Önértékelési zavarom volt, evési zavarom (emiatt túlsúly). A nálam kövérebbeket soha nem bántották, de egy szemüveges dagi tuti célpont. A többiek kiszagolják, ha valaki kiszolgáltatott helyzetben van.

Azóta már 26 vagyok, egész jól kiállok magamért, még mindig van bennem kis önértékelési zavar, de ez már leküzdhető könnyen.

Időnként eszembe jut a sok fájdalom, ilyenkor arra gondolok, hogy ha majd a kisfiam közösségbe kerül extráb figyelek rá, hogy senkit ne bántson, jelezze ha őt vagy valakit bántalmaznak.

Nekem otthon soha nem hitték el.

Az általános felső erről szólt. Volt egy 2-3 fős társaság, akik mindig kipécéztek valakit, akit minden lehetséges módon megaláztak: csúfolták, elvették a cuccait, fizikailag bántalmazták. Az egyedüli módja annak, hogy kikerülj a célpontból az volt, hogy ha te is beálltál közéjük. Ily módon lényegében voltam bántalmazó is, amikor már nem bírtam, hogy mindig én kapom az ívet.

A tanáraimra vagyok rendkívül mérges, akik az egészről igyekeztek tudomást se venni. Ha esetleg valaki segítséget kért jellemzően "szólj vissza", "nem foglalkozz velük" és hasonló jó tanácsokat adtak.

#2 ne is mond "rájuk kell hagyni"meg a kedvenc

"állj ki magadért, védd meg magad"

Ja csak kb mindenki 1-2 évvel idősebb volt még pár fejjel magasabb amúgy volt hogy a kajámat vették el vagy csak simán ütögettek de hamar elmúlt kb két hónapig tartott utánna megoldottam tanári segítség nélkül

De még hányan, és nem én voltam az osztály lúzere...

Csúfolódás az alap volt, rosszabb napokon dobáltak, lökdöstek minket. Egyik másiknak tetszettem, de ez volt náluk a kezdeményezés. Hogy jól rámvertek a paddal. Idióta banda volt. Nem mentem le a szintjükre, mivel nem volt értelme. Nagyrészt lesz.rtam őket. Aki visszaszólt nekik, azt még jobban zaklatták.

Természetesen senki sem tett ellene a felnőttek közül.

Na igen, a szólj vissza meg a ne is törődj vele szöveg nálunk is sláger volt. Pedig a tanárok felelőssége lett volna rendet tenni.

Egyetlen egyszer konfrontálódtam, az osztályfőnököm annyit tett, hogy oda hívta a gyereket, hogy kérjen bocsánatot 😂 Meg is tette nagy álszent módon. Ha 2 normális fiú osztálytársam nem áll ki mellettem, akkor a továbbiakban nem tudom, mi lett volna velem. Valószínű megvertek volna a haverjaival, vagy ellopták volna a cuccaim, mivel a srác tolvaj is volt, ennek ellenére sem csapták ki.

Nekem mázlim volt úgy tűnik, az általános iskolában és a gimiben is. Egyetlen egy bántalmazás sem történt irányomban, és persze én sem bántottam volna soha senkit. Aki nem volt szimpi, azzal nem álltam szóba, ennyi volt.

Viszont a lányom egy bántalmazo közegbe került a gimi első két hónapjában, így a második hónap végén elvittuk egy másik gimibe, ahol jól érezte magát, és nem volt ez.

Viszont látom, hogy a lelkében ez a két hónap nyomot hagyott... 😰

Általános iskolában kaptam max pár beszólást, mert akkoriban legalább 2-3 fejjel alacsonyabb voltam mindenkinél, de ezt tényleg nem volt komoly.

Jó kapcsolatba volt akkor az ,,osztály menőivel", és nálunk sajnos gyakori volt az osztályon belüli piszkálódás, amikbe én is részt vettem úgymond a háttérből, mentem velük, nevettem rajta vagy odaszóltam. Nyilván mai fejjel krvára szégyellem, de akkor 4-5. osztályban volt ilyen.

Általánosban felső osztályában új helyen kinézett egy társaság magának (nem vertek meg, de zavaró volt, galacsinnal dobáltak, kicsúfoltak stb...). Apám azt mondta, hogy a fizikai fájdalom jóval kevésbé fáj, mint a lelki fájdalom és az új iskolába iratás nem megoldás csak végső esetben, mert mély nyomot okozhat a sérelem, meg kell oldanom. Vett egy boxzsákot, hogy gyakoroljak és oktatott, hogy hogyan tudom megvédeni magamat. Megnyugtatott, hogy ha nem lesz eredménye akkor átirat másik iskolába, de álljak ki magamért. Amikor éreztem hogy készen állok már úgy mentem be az iskolába, hogy az első alkalommal amikor önvédelemre kell, hogy sor kerüljön akkor lecsapok. A tesi óra után az öltözőben lökött meg a 3 gyerek közül az egyik akivel korábban gondom volt, én azonnal kaptam az alkalmon és a vártnál jóval gyorsabban megvertem őt. Ököllel párszor betaláltam az arcába és már el is sírta magát, azt hittem sokkal nagyobb ellenállásba ütközök. Igazgatóit kaptam az eset miatt, de nagyon felemelő érzés volt kiállni magamért, egyben önbizalomépítő is. Apám is büszkén írta alá, mondta hogy gratulál és ha kell akkor a többi gyereket is verjem agyon. Ezután még egyszer kóstolt be egy gyerek, német órán megdobott aztán odaszóltam határozottan (úgy hogy a tanár és más is hallotta), hogy ne itt dobáljon hanem iskola után rendezzük le 1 az 1-ben ha egyáltalán van bátorsága. Német óra után a szünetben odamentem hozzá és habozás nélkül összevertem, szintén nem mutatott túl nagy ellenállást, csak kapálózott én pedig 1-2 határozott fejre / orra mért jobb horoggal kiütöttem.

Nagyjából ennyi volt, onnantól kezdve megtartották az x lépés távolságot, nem kötöttek belém, nem ért attrocitás.