27 évesen abban az életszakaszban vagyok hogy csak egyedül szeretnék lenni?

Nincs ezzel baj

Szerintem túlzottan egyedül vagy, amire vágysz is az elmondott okaiddal, itt kifejtetted és nem is tagadod, épp ezért mivel nagyon, avagy inkább túlzottan egyedül vagy alapból, így látszik ez, érződik ez a kisugárzásodon is, ez pedig olykor másokat úgy vonz be, hogy beszélgetni, barátkozni akarnak veled, mert azt hiszik, hogy túl egyedül vagy és esetleg magányos is vagy. Ilyen értelemben ez súrolja az egyedüllét határát, ami nem mindig jó, főleg így nem. Korábban a másik véglet voltál, hogy nagyon barátkozni akartál másokkal és elfogadni őket kedvesen, ez pedig pont, hogy ellenszenvet váltott ki sokakból, mert talán túl tapadós voltál, túl barátkozós, amit sokan nem szeretnek. Tehát a tanulság az, hogy nem jó egyik véglet se, hanem kell egy aranyközépút. Maradj magadnak egyedül, ha úgy érzed, de ne ennyire komolyan távolságot tartva, hanem legyél kicsit lazább, nyitottabb és barátkozz egy kicsit, ha 1-2 embernél úgy érzed, de azért ne nagyon, aztán majd valahogy alakul. Se nyomulni, se elzárkózni nem kéne, hanem valahol a 2 között lenne az okésabb.

Na meg nem jó az se, ha ezentúl szinte teljesen kizárod magad minden emberi kapcsolatból, mert aztán idővel lehet, hogy magányos leszel. És idővel tévesen magadnak való bunkónak tarthatnak, ha ennyire elzárkózol mindig minden kicsi közeledésnél, ami szintén nem jó.

Rövid sz élet csak te döntöd el hogy akarod élni. Én is hasonlóan vagyok. Barátkozom emberekkel de ha egyedül akarok lenni akkor nem írok nekik annyit és kész. Ha pedig megváltoztam és nem tetszik nekik nem kötelező beszélni. A saját boldogságodat kövesd.