Mindig is az idősebb korosztállyal jöttem ki jól. Miért? Ez baj?

Nekem is vannak idősebb barátaim (de emellett vannak a saját korosztályomból is)

Nekem mindig azt mondta a nővérem, hogy egy ilyen baráti kapcsolat esetén nem a fiatalabbat kell félteni, hogy nem normális, hanem az idősebbet, hogy olyan szinten van az agya, hogy tökéletesen megfelel neki egy nála sokkal fiatalabb/tapasztalatlanabb/"gyerekebb" barát.

Annak ellenére hogy szeretem a barátaimat, őszintén megvallva lehet benne valami... :)

Én például el nem tudom képzelni hogy egy ilyen baráti kapcsolatban én legyek az idősebb fél. Valahogy nem igazán tudom megtalálni a nálam fiatalabbakkal a közös hangot...talán nem elég amit intellektuálisan nyújtani tudnak, vagy nem is tudom...

26 éves nő vagyok, a legtöbb barátnőm 35 feletti. Nem is tudom miért, igazából akármi komolyabb dolgot akarok megbeszélni, nekik már van benne tapasztalatuk és ezt szeretem. Ők már úgy látják a problémáimat, mint dolgokat amiken túl vannak, nem csak vállat vonnak a kérdésre, vagy előadják, hogy ők is épp ebben vannak benne, hanem valódi tapasztalatot tudnak átadni.

A húszéves barátnővel diszkóba mész, leiszod magad péntek este, majd együtt hánytok az árokban. A negyvenhez közelítő barátnő színházba hív, vagy egy családi kirándulás részese lehetsz.. már jobban vonz ez a világ, és rajtuk keresztül beleláthatok ebbe :)

Nálam ez azért van szerintem, hogy idősebb barátokat keresek, mert a húszévesekhez már nem tudom magam sorolni, úgy érzem kinőttem ebből a "minden hétvégén leiszom magam" , "féltékenykedek a pasimra" vagy "pasi kell most azonnal" korszakból, de még nem vagyok családos, férjezett nő.

Úgy érzem magam, mint anno kamaszkoromban, amikor már nem voltam gyerek, de még felnőtt sem, nem találtam a helyem, és inkább felfele kapaszkodtam. Most is ugyanez van, egyik korszakból megyek kifelé, de a másikban még nem vagyok benne.