Miért utálnak zsigerből az emberek? Pedig nem csináltam semmit hogy így legyen. Szerintetek?

27 éves férfi vagyok, kb. senki sem bír, nincsenek barátaim csak néha felületesen elbeszélgetek néhány emberrel akikkel együtt sportolok, de ők sem bírnak inkább csak kötelezően jópofiznak mert látják hogy nem vagyok rosszindulatú.

Úgy kell a helyzetemet elképzelni, hogyha bemegyek egy nagyobb társaságba ahol jó a hangulat, mindenki nevetgél, oldott, az érkezésemkor megfagy a levegő és síri csend lesz. Nem vagyok nagydumás, inkább csendes, de nevetek mindenki viccein, nem vagyok túl sok vagy tolakodó. Úgymond beszéltetem az embereket, meghallgatom őket. Soha nem mondok rosszat senkire, nem pletykálok, nem adok okot arra hogy valami miatt bajuk legyen velem.

Ugyanez van amúgy bárhol. Edzésen, házibuliban, fodrásznál, mindenhol. A puszta jelenlétem leblokkolja a többi embert. Pedig úgy szeretnék társasági életet élni ... Középiskolában még sok barátom volt (igazi barátok) de őket más országba sodorta az élet.

Bárhova megyek, mindenhol csak felületesen, kötelező jelleggel beszélgetnek el velem semleges témáról (milyen az idő meg ilyenek), míg látom hogyha az egyik kollégámat kísérem el ugyanoda először, vele teljsen másmilyenek. Nyitottabbak, őt úgy kezelik mint egy ősrégi barátot. Engem meg hónapok után is, mint egy idegent vagy 3/3-as ügynököt aki előtt nem szabad semmit mondani.

Mi a baj velem szerintetek? Hogyan változtassam ezt meg?