Miért fontos sok esetben a visszafogottság és szerénység? Főleg taktikai szempontból kérdezem.

Van egy tippem, hogy mire gondolsz, ha nem találtam el akkor tényleg kifejthetnéd bővebben.

Ha jól értem arra gondolsz, hogy az emberek befogadóbbak-e egy ilyen emberrel, hogy "milyen esélyekkel indulsz" ismerkedésnél. Azt tudom mondani, hogy van előnye és hátránya is. Rám is igaz csak én még félénk emiatt pedig szótlan is vagyok. Ez így nagyon nem nyerő kombináció. Sokkal nehezebb érvényesülni. Azt érzem, hogy viszonylag sokan szimpatizálnak az ilyen tulajdonságokkal. A nagyobb hangú emberek között is van, aki igazából ilyen csak megtanulta hogyan "leplezze". Azt vettem észre, hogy a barátkozást, beszélgetést nem erőltetik, a dominánsabb személyek sokkal nyerőbbek úgymond. A visszafogottság szerintem kissé más tészta. Mit értesz rajta? Aki kissé háttérbe vonul, nem "reklámozza magát",. Ez szerintem nem túl jó erény, de én is ilyen vagyok. A folytonos szereplési vágy sem jó, a köztes út lenne a megfelelő. A szerénység pedig jó. Ha valaki túlzásba viszi nem, de én nem szeretem mikor valaki túl büszke és túlteng benne az ego. Az a legjobb, ha az ember felméri a saját képességeit, tudását, személyét és ennek megfelelően viselkedik, cselekszik. Lehet és legyen is büszke magára, de tartson be egy mértéket és ne úgy, hogy közben másokat megbántson, lenézően kezeljen. Nekem szimpatikus.

Tudod mekkora előny az, amikor mindenki azt hiszi, hogy te nem tudsz semmiről és legkritikusabb pillanatban beveted az aduászt, hogy nemhogy mindent de még plusz dolgokkal is tisztában vagy, holott szinte mindig "észrevétlen vagy"?

Én pont ilyen vagyok, barátkozós, dumálós, társasági. De mindig figyelek, hogy csak és kizárólag annyi infót áruljak el magamról, amennyit muszáj, vagy amennyi éppen érdekli a többieket. Eközben mindenkit meghallgatok, bárki titkát megtartom, tanácsot adok, ha erre kérnek és közben iszom az információt, gyűjtöm más tapasztalatait és igyekszem hasznossá tenni a saját életemben is.

A mondat első felére visszatérve, azért nem beszélek a problémáimról senkinek (1 ember kivételével), mert nem szeretem ha én lelkivilágom a téma. Bármi más, buli, ízlés, pletyka jöhet, de az én érzéseimet ne analizálja senki.

Na ez is egyfajta taktika. Hogy beválik-e arról még nem tudok nyilatkozni. :)