Az igaz, hogy az a nagyképű, kérkedő ember, aki nem is okos, ügyes?

Van némi alapja, de inkább fordítva, tehát a hozzánemértés gyakran jár kérkedéssel.

Olvass Dunning -Kruger hatásnak.

Van rengeteg nagyképű ember, aki tényleg ügyes és okos.

Viszont a bölcsek azok tényleg nincsenek elszállva maguktól, mert megértik, hogy az, aki nem ügyes valamiben vagy nem ért hozzá, az azért van, mert még nincs benne tapasztalata és még nem csinálta.

A nagyképűségnek két oka szokott előfordulni:

1. Tudok mint állat. Biztos a pozícióm. Bekussolsz.

2. Kukorékolás

A másodikkal sajnos túl sokszor találkozni írástudatlan felsővezetők és egyéb fura állatfajok képében.

Azért az érem másik oldaláról se feledkezzünk meg: szerénység.

1. Hülye vagyok, tehát lapítok inkább

2. Mi volt a kérdés?

3. Hadd égesse magát a hülye, majd rájön.

4. Az "örökződ": Jóvanaz Béláim! (Tehát kb. Ki nem szja le)

Sajnos ebből is az utóbbi fordul elő tömegesen. Pedig jaj, de nem itt tartanánk, ha legalább egy kicsit túllépnénk ezen a siralmas gyökér szinten!